Akadémiánkon kiemelt fontosságú, hogy ne csak nagyszerű játékosokat, embereket, hanem olyan edzőket is neveljünk, akik az itt szerzett tudásnak köszönhetően minél magasabb szinten tudnak majd a tehetségeinkkel foglalkozni. Nagyon örülünk, hogy már olyan edzőknek is bizalmat tudunk szavazni, akik korábban játékosaink voltak. A következő hetekben olyan fiatal trénereket mutatunk be, akik aktív pályafutásuk befejezése után is Akadémiánkat tartják a legjobb helyszínnek arra, hogy szakmailag fejlődjenek a nemzetközi szinten is kiemelkedő trénereink mellett. Elsőként Füzesi Eszterrel beszélgettünk az edzői filozófiájáról, eddigi pályafutásáról és arról, kiktől tanulja a szakma alapjait.
A pécsi kosárlabdában járatosak számára minden bizonnyal ismerős a Füzesi név, hiszen Eszter nagypapája, Füzesi József kosárlabdázó generációk sorát nevelte az elmúlt évtizedekben, édesapja is a sportág mellett tette le a voksát, így adta magát, hogy Eszti nagyon korán elkezdte pattogtatni a labdát. A fiatal tréner kiemelte, ugyan a családi hagyománynak nagy szerepe volt abban, hogy korán elsajátította a sportág alapjait, de a saját elhatározása volt a legfontosabb szempont karrierje elején.
- A kosárlabdához fűződő kapcsolatom egészen gyerekkoromig nyúlik vissza. A sportággal először a családon keresztül találkoztam: már egészen kicsi koromban édesapámmal jártunk a Mizo Pécs mérkőzéseire. Első osztályos koromban kezdtem el végül játszani. Akkor egy igazán kedves testnevelő tanárom volt, aki megszerettette velem a játékot. Bár a családom – elsősorban édesapám és nagypapám, Füzesi József – hatása nagy szerepet játszott abban, hogy a kosárlabda közel kerüljön hozzám, soha nem volt kényszer, én magam döntöttem úgy, hogy elkezdem, hiszen már akkor otthonosan mozogtam ebben a közegben – kezdte a sportággal való megismerkedése történetével Füzesi Eszter, akinek lojalitása megkérdőjelezhetetlen, hiszen mindig is Akadémiánk színeiben pattogtatta a labdát.
- Sokan tudják rólam, hogy az utánpótlásban mindig is az Akadémián játszottam – igaz, akkoriban még nem is létezett hivatalosan akadémiaként. A magas szintű kosárlabdával kadett koromban, 16 évesen hagytam fel. Sok sportolóhoz hasonlóan ekkor fogalmazódott meg bennem is, milyen célok reálisak számomra a sportágban, és mire szeretném inkább fordítani az energiáimat. Úgy döntöttem, a tanulásra szeretnék koncentrálni, így egy évre teljesen háttérbe szorult az életemben a kosárlabda. Később visszatértem a játékhoz, egy másik egyesület felnőtt megyei csapatában, már csak hobbi szinten – beszélt a váltás időszakáról a tréner.
Mindig nehéz egy ilyen komoly döntést meghozni, ám Eszternek ekkor is nagy segítséget jelentett a biztos és támogató családi háttér, amely segítségével egyenes út vezetett vissza Akadémiánkra és immár a kispadra.
- Bár nagyon szerettem ezt a gyönyörű sportágat, egyre inkább azt éreztem, hogy az én igazi helyem a pálya szélén van. Ott éreztem magam igazán önmagamnak. Édesapám segítségével felvettem a kapcsolatot az Akadémiával, hogy szeretném kipróbálni magam edzőként. A legkisebb korosztályhoz osztottak be, ahol kaptam egy próbahónapot, de már az első edzésen éreztem, hogy megtaláltam a helyem. A gyerekek és a kosárlabda iránti szeretet megerősített bennem mindent, és azóta is így érzek.
Eszter az edzősködés alapjait olyan kiváló szakemberektől sajátíthatta el, mint a korábbi válogatott kiválóság, Rátkainé Eördögh Edit, illetve ebben a szezonban már az U16-os nemzeti csapatot szövetségi edzőként, Akadémiánk kadett lányait pedig vezetőedzőként irányító Meszler Balázs segédedzőjeként fejlődhet tovább.
- Azt gondolom, az Akadémián sok jó szakembertől tudok tanulni fiatal edzőként. Edótól és Balázstól nap mint nap tanulok valami újat, legyen szó szakmai kérdésekről, vagy a pályán kívüli helyzetek kezeléséről. Úgy érzem, az a tudás és támogatás, amit tőlük évről évre kapok, felbecsülhetetlen értékű. Mindig számíthatok rájuk, akár kosárlabdáról, akár más témáról van szó. Más módszerekkel dolgoznak, de pont ezért örülök, hogy mindkettőjük mellett dolgozhatok, dolgozhattam, mert kivehetem belőlük a szimpatikus dolgokat és a sajátomba integrálhatom a későbbiekben – fogalmazott a tréner, aki jelenleg az edzői adminisztrációért felel, segíti a játékosokat az ügyes-bajos dolgaikban, illetve egyéni képzéseket és edzésrészeket is tart.
Eszter célja sem lehet más, mint egyszer vezetőedzőként irányítani egy csapatot, ám tudja, hogy hosszú út vezet még idáig, de mindent megtesz a céljai eléréséért, szeptember óta például részt vesz a kosárpalánta programban, ahol a Cserepka János Általános Iskola kisdiákjainak tart edzéseket.
- Az edzői filozófiám nagyon egyszerű: azok a gyerekek, akikkel dolgozom, érezzék jól magukat, szeressék meg a kosárlabdát. Hiszem, hogy az igazi fejlődés csak olyan közegben történhet, ahol bizalom, türelem és motiváló légkör veszi körül a játékosokat. Nem csupán kosárlabdát szeretnék tanítani, hanem értékeket is: csapatszellem, tisztelet, kitartás és felelősségvállalás. Fontos számomra, hogy minden gyermek érezze, számít, van helye a csapatban, és bátran fordulhat hozzám bármikor, legyen szó sportról vagy a hétköznapokról – zárta nagyon céltudatosan és éretten Füzesi Eszter.
