A Nemzeti Kosárlabda Akadémia 2018-as megnyitása óta számos helyi, pécsi tehetségnek adott lehetőséget arra, hogy itt bontogassa szárnyait, itt hozza ki magából a maximumot, és itt érje el a céljait. Alapvetésnek tűnik, hogy nem lehet annál jobb egy pécsi srácnak, mint hogy egy pécsi akadémián fejlődjön, de azért kíváncsiak voltunk arra, hogy az érintettek miként vélekednek erről. A Gáspár család két fia, Vince és Bulcsú is nálunk kosárlabdázik: szüleik szerint mind a sport, mind a tanulás terén könnyebbséget jelent, hogy nem kellett elköltözniük más városba, és természetesen nagyon örülnek annak, hogy minden napjukat családi körben tölthetik.
A Gáspár család méltán lehet büszke a két fiúra, Vincére és Bulcsúra, mert mindketten tehetséges kosárlabdázók, és az ország legjobb, legeredményesebb akadémiáján, a Nemzeti Kosárlabda Akadémián pallérozódhatnak. Az idősebb testvér, a 17 éves Vince korosztályos válogatott, és pécsi srácként, a pécsi akadémiával érte el azt, hogy az előző szezonban az U16-os csapatunk tagjaként veretlenül lett országos bajnok, továbbá kiérdemelte a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségétől az Év játékosa címet!
Jó kérdés, hogy mindez megtörtént volna-e akkor, ha az akadémia nem Pécsett épül meg, ha más városba kellett volna költöznie, ha nem találkozna nap mint nap a szüleivel. Ezt már nem tudjuk meg. Arra viszont választ kaphatunk a szüleitől, Gáspár Bélától és Gáspárné Kecskeméti Zsófiától, hogy ők miként vélekednek arról, hogy mindkét fiuk a szülői háztól mindössze néhány kilométerre megkaphatja a legmagasabb szintű szakmai munkát – aminek köszönhetően akár profi kosárlabdázó is válhat belőlük.
– Vince esetében Zalay Zoltival indult az akadémiás karrier. Amióta kiderült, hogy tehetséges, kiemelten figyelik a fejlődését, folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket, ami nagyon jólesik nekünk. Aztán Bulcsú is csatlakozott, és innentől már egy bejáratott csatornán keresztül tudtuk a kisebbikről is, hogy hol tart a fejlődésben – mesélte Gáspár Béla. – Sokat jelent nekünk, hogy pécsi szülőkként könnyebb dolgunk van a kapcsolatépítésben, kapcsolattartásban: napi szinten találkoztunk és találkozunk az edzőkkel, vezetőkkel, a támogató kollégákkal, és ha kell, azonnal meg tudunk oldani bármilyen felmerülő helyzetet. Nyugodtan mondhatom, hogy több edzővel baráti viszonyba kerültünk, ami nagyon fontos, és amire nem helyiként nem lenne lehetőség. Annak is nagyon örülünk, hogy kiváló az iskolák és az akadémia kapcsolata: a Cserepka esetében például óriási segítséget jelent az igazolások megküldése, ez nagy terhet vesz le a vállunkról. Jó érzés, hogy Vince osztályfőnöke, Lukács Zoltán rajta tartja a szemét a fiunkon, Zé bával is többször találkozunk, ilyenkor meg tudjuk beszélni a felmerülő problémákat, így azok megoldása is sokkal könnyebb.
A „miért is jó pécsiként akadémistának lenni Pécsett” kérdésre pedig jön még egy válasz, ami a családról, az összetartozásról, a szeretetről szól.
– A legfontosabb pozitívum talán az, hogy mindkét fiunk itthon van minden nap a családja körében, ami azt jelenti, hogy hatan élvezhetjük egymás társaságát, hiszen van két lánytestvérük, Panni és Bori! Bár serdülnek, kamaszodnak, így egyre nehezebb a kommunikáció velük, érezzük és hisszük, hogy óriási lelki támasz nekik, hogy nem távol a családjuktól kell nap mint nap helyt állniuk, nem kell kollégiumban élniük. Az otthoni támogatás nélkül szerintem nem jutottak volna el oda, ahol most tartanak! Összességében tehát nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a fiainknak pécsiként sikerült egy olyan sportintézményt találni, ahol tehetségük maximálisan kibontakozhat, ahol ideális a kapcsolat az ott dolgozókkal, jó a kommunikáció az iskolák felé. Reméljük, hogy boldogok lesznek majd az akadémiának és a kosárlabdának is köszönhetően!
Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyire örülnek ennek a helyzetnek a főszereplők. Az biztos, hogy Vince és Bulcsú számára aranyat ér, hogy az utazás tekintetében minden áldott nap számíthatnak a szüleikre – akiket egyébként nem irigylünk, mert a két srác szállítgatása bizony komoly logisztikai kihívást jelenthet.
– Nagyon sok pozitívummal jár az, hogy pécsi srácként a szülővárosomban kosárlabdázhatok! – szögezte le Vince. – Először is: abszolút nem biztos, hogy tizennégy-tizenöt évesen elköltöztem volna más városba. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy ha máshol épült volna fel ugyanaz, ami Pécsett a Nemzeti Kosárlabda Akadémia, akkor igen, mentem volna! De nagyon örülök neki, hogy itt van, ez nem kérdés. Minden nap együtt lehet a család, a megszokott környezetben vagyok, ami igenis nagyon sokat jelent: a kollégistáktól azért sokszor hallom, hogy mennyire hiányzik nekik az otthonuk, a szülői háttér. Persze édesapáméknak nincs könnyű dolguk, mert az U14-es csapatban játszó testvéremmel nem egy időben edzünk, az öcsém kora délután, én pedig este, úgyhogy az ide-oda szállításunk nem egyszerű. De megoldjuk. Annak is nagyon örülök, hogy kiváló a kapcsolat a sulival, ennek köszönhetően mind a sportra, mind a tanulásra maximálisan tudok koncentrálni: a Cserepkában egyéni tanrendem van, az első két órára nem kell bejárnom, ilyenkor az akadémián egyéni képzéseken veszek részt.
Akadémiánk számára a kiválasztás tekintetében természetesen nem az a fontos, hogy városunkban, vagy az ország más pontjain találjuk meg a legtehetségesebb gyerekeket, ugyanakkor egyvalami tény: nagyon örül a szívünk, amikor pécsi srácok valósíthatják meg nálunk az álmaikat!
