A jól működő tehetségtoborzó programunknak köszönhetően egyre fiatalabb korban kerülnek hozzánk az ország minden részéből olyan tehetségek, akik később, a Nemzeti Kosárlabda Akadémián töltött éveknek köszönhetően, kihozhatják magukból a maximumot, és profi játékosokká válhatnak. Akadémiánk rengeteget tesz azért, hogy a preakadémiai korosztály tagjait, a 11-12-13 éves gyerekeket szüleik el merjék hozzánk engedni, ilyen korán kollégistákká válhassanak, és hogy a mi rendszerünkben edzhessenek.
A serdülő, U14-es fiú csapatunkban több fiatal, 2011-es születésű fiú is szerepel. Akadémiánk játékosa például Farkas Bence, aki Bocföldéről érkezett, Tarkó Döme (Nagykáta), Szabó-Haklits Márk (Szentpéterfa), Lo Cheikh Ádám (Jászberény), Cseresznyés Mór (Tamási) és Szopori Bence (Szeged). Természetesen nem volt egyszerű ilyen korban idecsábítani őket olykor több száz kilométerről, ám mint a példa mutatja, a kissrácok és a szüleik is megértették, elfogadták, hogy a Nemzeti Kosárlabda Akadémia mindent megtesz azért, hogy már ennek a korosztálynak a tagjai is el merjék kezdeni nálunk a munkát – ami hosszabb távon rengeteget jelenthet majd a játékosoknak. A kollégiumi nevelők, pedagógusok ellenőrzik a tanulnivalót, segítenek tanulni, a fiúk bátran fordulhatnak pszichológushoz, ha úgy érzik, arra van szükségük, megesik, hogy az edző viszi őket iskolába, az ebédjüket pedig heti egyszer a sportszervező, Tálos András viszi el külön az iskolába a korai edzésidőpont miatt.
– Döme és Dorka már tavaly, mindössze tizenegy évesen a Rátgéber Akadémiához kerültek – mesélte a Tarkó-testvérek édesanyja, Süli Marianna. – A fiam fiatal kora ellenére egy ideje már az otthonunktól távol hódol a szenvedélyének, hiszen előtte a Ricsilla Sportegyesületnél pallérozódott, ahol a legjobb alapokat kapta meg. Bennünk, szülőkben rengeteg kérdés merült fel ezzel kapcsolatban, nem tudhattuk, hogyan viselik majd a több száz kilométeres távolságot, mennyire hiányzunk nekik, hogyan fognak beilleszkedni egy új közösségbe. Főleg Döme miatt aggódtam, aki elég csendes fiú, nem tudtam, mennyire kezeli majd könnyen az iskolaváltást. Tavaly magántanuló volt, most már nem az, de jól teljesít, megugrotta a lécet, ami nagyban köszönhető az Akadémia segítségének, a kollégiumi nevelők áldozatos munkájának!
Ezek a gyerekek korukból fakadóan sokkal több odafigyelést igényelnek, mint idősebb társaik, amolyan családpotló szerepet is be kell töltenie a kollégiumunknak, az ott dolgozó kollégáinknak.
– Pedagógusaink felkészültek erre a szerepre, tisztában vannak vele, hogy az ennyire fiataloknál sokkal több lelki gondozásra, törődésre van szükség, tudniuk kell kezelni azt a helyzetet, ha hiányzik a család, a testvér, vagy egyszerűen csak honvágy van – fogalmazott Akadémiánk kollégiumának igazgatója, Nagy Miklós. – Nem könnyű kihívás olyan szabályrendszert alkotni és működtetni, amely 12 és 20 évesek számára is elfogadható és élhető, de úgy tűnik, ezt az akadályt is sikerült leküzdenünk. Nagy előrelépés számunkra, hogy Anitics Lívia személyében megtaláltuk a megfelelő mentortanárt: gyakorlatilag ő intéz minden ügyes-bajos dolgot, amolyan csomópont a tanárok, a szülők, az edzők és a gyerekek négyszögében. A célterülete az általános iskolás korosztály, vagyis a legfiatalabbak tartoznak hozzá.
A szakma, az edzők szempontjából is rendkívül előnyös, hogy már ilyen korán, ilyen fiatalon Akadémiánk rendszerében kezdenek dolgozni a gyerekek. Serdülő U14-es fiú csapatunk vezetőedzője, Moosz Milán szerint bár a kollégiumi élet értelemszerűen nem egyszerű ennyi idős korban, mégis nagyon jól tettük, hogy belevágtunk ennek a menedzselésébe.
– Ez a kor ugyanis egy nagyon szenzitív időszak, így emiatt tartottuk leginkább fontosnak, hogy már ilyen fiatalon megszólítsuk a gyerekeket – mondta Moosz Milán. – Megesik, hogy egy rossz fiatalkori beidegződést a későbbiekben már egyáltalán nem lehet javítani vagy megváltoztatni, de ez esetben erről nem lehet szó, hiszen már kiskoruk óta nálunk készülnek, edzenek. Nagyon fontos, hogy a gyerekek szülői háttere igen rendezett és támogató, a szülőkkel nap mint nap tartjuk a kapcsolatot edzői-szakmai, valamint vezetői-kollégiumi szinten egyaránt, és mindig számíthatunk egymásra, hiszen mindenkinek az a célja, hogy a fiúk mindent megkapjanak, és ennek köszönhetően fejlődjenek. Jólesik, hogy a szülők szinte minden mérkőzésre eljönnek szurkolni, és szinte mindig meglátogatják a fiúkat, ha éppen nem tudnak hazautazni a hétvégére. Persze mi is igyekszünk rugalmasabbak lenni a kis kollégistákkal, amikor lehet, úgy alakítjuk az edzésprogramot, hogy már pénteken el tudjanak menni. Már most látszik, hogy a gyerekek láthatóan jól birkóznak meg az akadályokkal: természetesen vannak hullámvölgyek, ám ezeken mindig felülkerekednek, és ez alaposan megerősíti a jellemüket. Biztos, hogy nagyon erős jellemmel fognak rendelkezni ilyen életvitel mellett, ami szintén az előnyükre válhat a későbbiekben a pályafutásuk során is! Nem mellesleg nagyon fontos, hogy a fent említett mind a hat srác meghatározó játékos az U14-es csapatban annak ellenére, hogy ők egy évvel fiatalabbak. Mondanom sem kell, hogy ez mekkora előny, ha a jövő évi serdülő gárdát veszem figyelembe, de összességében a kosárlabdakarrierjük szempontjából is: az egyik kulcs mindig az, hogy erősebbek, idősebbek között tudj versenyezni!
Képünkön az U14-es fiú csapatunk, amelynek tagjai a fiatalabb tehetségek is. Tegnap mindannyian abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy a nemzetközileg elismert szakember, Akadémiánk szlovén mentoredzője, Janez Drvaric tartotta nekik a tréninget!
