Jugoszláviában már az év edzőjének választották, útja Szarajevóba is vezethetett volna, de a történelem közbeszólt. Lehetett volna autónepper és egy harmadosztályú férficsapat edzője Korzikán. Ehelyett 1993-ban Pécsre érkezett egy huszonhat éves újvidéki fiatalember, aki egészen új kosárlabda-kultúrát hozott magával. Kilenc pécsi bajnoki cím, három Euroliga Final Four, egy moszkvai Euroliga-győzelem, a magyar női és férfiválogatott szövetségi kapitányi posztja, majd egy világszínvonalú akadémia felépítése következett. Október 11-én hatvanéves Rátgéber László mesteredző. Ebből az alkalomból életútfilmmel köszöntjük.
Vannak emberek, akiknek egyetlen döntése egész városok történetét képes megváltoztatni. Rátgéber László 1993-as pécsi érkezése ilyen döntés volt. Persze akkor ezt még senki sem tudhatta. Talán ő maga sem.
Újvidékről jött, egy olyan városból és országból, amely addigra már alig emlékeztetett arra a világra, amelyben felnőtt. A délszláv háború, a hiperinfláció és a sportembargó nem egyszerűen az edzői lehetőségeit változtatta meg, hanem az egész addigi életét. Pedig ekkor már a világ egyik legerősebb, a barcelonai olimpián is éremesélyesnek tartott válogatottja, Jugoszlávia mellett dolgozott. A sportembargó miatt azonban a csapat nem vehetett részt a játékokon.
A most bemutatott életútfilmben nem innen indul a történet. Hanem jóval korábbról: az újvidéki gyerekkortól, a kosárlabdázó családtól, abból a soknemzetiségű, szabad és pezsgő közegtől, amelyben Rátgéber felnőtt. Egy világból, amelyet később a háború végérvényesen megváltoztatott.
És innen vezetett az út Pécsre. A többi pedig már történelem.
Hatvan év alatt sok minden történt. Országok szűntek meg, csapatok születtek és tűntek el, sikeres játékosgenerációk nőttek fel, és Pécs kosárlabdatörténete is többször új fejezethez érkezett.
Rátgéber László mindennek tanúja volt, a pécsi kosárlabda sikertörténetének pedig egyik legfontosabb alakítója, mozdonya. Egy páratlanul eredményes edzői pályafutás során jutott el ahhoz a felismeréshez, amelyet az Akadémia megnyitóján, édesapjára emlékezve fogalmazott meg: játékosokat nevelni többet ér, mint mérkőzéseket nyerni. Hogy hosszú távon nem az aranyérmek száma számít, hanem az, milyen hatással voltál a környezetedre. Hogy jó érzés tudni: valahol az óceánon túl egy hatszoros olimpiai bajnok jó szívvel gondol rád.
A 60. születésnapjára készült filmben most ő meséli el eddigi élete történetét.
A teljes életútfilm itt tekinthető meg:
