Nagyon fontos láncszemtől búcsúzik akadémiánk és felnőtt férfi csapatunk: Berkics Bence a következő szezonban már a Paks szakmai munkáját erősíti. Hat éve érkezett hozzánk, s mind az utánpótlásban, mind felnőtt csapatunknál rengeteget dolgozott, ennek köszönhetően folyamatosan fejlődött, ahogy ő fogalmaz: „zöldfülűből A-csoportos, valamint utánpótlás válogatott edző lettem”. Nem kérdés, nemcsak kiváló szakmai munkája fog hiányozni, Bence személyében ugyanis olyan embertől vagyunk kénytelenek most elbúcsúzni, akire mindig számíthattunk, segítőkész volt, és szeretett csapatban dolgozni.
Hat éve, 2020 nyarán érkezett az akadémiára, miután egy sajnálatos sérülés után úgy döntött, hogy felhagy az aktív játékkal, és inkább az oldalvonal másik felén próbálja ki magát.
– Rendkívül szerencsésnek tartom magam, hiszen az akkor Piros-csoportos felnőtt csapat stábjához csatlakozhattam korábbi nevelőedzőm, Ivica Mavrenski, valamint Sértő Ádám mellé – fogalmazott Bence. – A beilleszkedés zökkenőmentes volt, befogadtak és segítettek, hogy megtanuljam a szakma alapjait. Három szezont töltöttünk el így együtt, emellett már utánpótlás csapatok mellett is dolgozhattam más vezetőedzőkkel, valamint mindezzel párhuzamosan elvégeztem a TF-en a kosárlabda edzői képzést. Az elmúlt három évben aztán már az élvonalban is kipróbálhattam magam. Hat szezon alatt tehát „zöldfülűből” A-csoportos, valamint utánpótlás válogatott edző lettem, hiszen az U18-as csapatnál másodedzőként dolgozom. Mindez annak köszönhető, hogy az akadémián megtanultam a szakma alapjait, rengeteget fejlődtem mind emberileg, mind edzőként, nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem, testközelből láthattam, mi kell ahhoz, hogy valaki felkészült edző legyen. Úgy érzem, készen állok az előttem álló kihívásokra és feladatokra, ezt pedig teljes mértékben az akadémiának köszönhetem.
Berkics Bence kiváló munkájára sokan felfigyeltek már a hazai mezőnyben, jó néhány klubnál szívesen látták volna. Megkereste a legutóbbi szezont a negyedik helyen zárt Atomerőmű SE, amelynek végül igent mondott, elfogadta az ajánlatát: „Mindig is szerettem volna kipróbálni magam más környezetben, más szerepkörben, és most olyan lehetőség adódott, amire úgy éreztem, igent kell mondanom. Nagyon tetszett a szerep, amit nekem szánnak, és a célok, amiket kitűztek rövid- és hosszú távon. Szeretnék a karrierem során vezetőedző lenni, szerintem ez most egy újabb lépcsőfok ebbe az irányba.”
Bence elárulta, mindenkivel nagyon szeretett együtt dolgozni az akadémián, illetve a felnőtt csapatnál, az NKA Universitas Pécsnél. Tegyük hozzá: mi is szerettünk vele dolgozni, örültünk, hogy számíthattunk rá.
– Igazi családias hangulat alakult ki az évek során, nagyon élveztem bejárni, találkozni a kollégákkal. Itt tényleg minden a kosárlabdáról szól, ezt éli és lélegzi mindenki, bárkivel ültünk le egy asztalhoz, készségesen segített, adott tanácsot, vagy osztotta meg a véleményét, vagy fordítva, ő kérte ki az enyémet. Egyvalakit viszont muszáj kiemelni mindenki közül: Ő pedig Ivica Mavrenski! Nélküle biztos, hogy nem tartanék most ott, ahol, hiszen majdnem mindent tőle tanultam az edzőségről, a hozzáállásról, a munkamorálról, de az életről is rengeteget, ezért az együtt eltöltött évekre örökké emlékezni fogok, a tanácsai mindig eszembe fognak jutni. A legkedvesebb emlékem természetesen mindezek ismeretében nem is lehet más, mint a Piros csoport megnyerése, és az azt követő örömmámor.
Természetesen nehéz most elköszönni, elbúcsúzni egymástól…
– Szeretném megköszönni az akadémiának a lehetőséget, különösen Rátgéber Lászlónak, Csák Magdolnának és Zalay Zoltánnak, hogy bíztak bennem, és ennek köszönhetően megtalálhattam a hivatásomat. Külön köszönöm minden egyes kollégának, akivel együtt dolgozhattam az elmúlt hat évben, hogy hozzájárultak a fejlődésemhez, továbbá bízom benne, hogy minden játékosnak segítettem abban, hogy jobbá váljon, hogy ki tudja hozni magából a maximumot. Mindig is ezer szállal fogok ide kötődni, életre szóló barátságok köttettek: most ugyan eljött a búcsú ideje, de biztos vagyok benne, hogy még látjuk egymást!
Örülünk, hogy hat évig velünk voltál, nálunk dolgoztál, Bébé, köszönjük a közös élményeket, és persze sok sikert kívánunk a folytatásra! Biztosak vagyunk benne, hogy kemény ellenfél leszel – de mi akkor is nagyon büszkék leszünk rád!
