A Rátgéber-éra második bajnoki címe került napra pontosan huszonnégy éve a baranyai megyeszékhelyre: a PVSK-Dália 1996. április 8-án, hétfőn megnyerte a döntő harmadik meccsét is a DKSK ellen, így söpréssel, 3-0-ra győzött.
Erre a rigmusra valószínűleg ma is nagyon sokan emlékeznek: „Itt a Húsvét, itt a nyúl, Pécs–Diósgyőr három-null!” Valóban nem volt rossz érzés ezt az éjszakába kiabálni 1996. április 8-án, miután a Rátgéber László vezette „dáliák” hazai pályán, a Lauber Dezső Sportcsarnokban 80-72-re legyőzték a diósgyőri lányokat, s ezzel 3-0-val lezárták a döntőt és megkaparintották az aranyérmet.
A Rátgéber-éra során másodszor – a pécsi női kosárlabda tekintetében pedig összességében harmadszor.
Akkoriban sikk volt meccsre járni, fogalmazott Bozsik László a Dunántúli Napló hasábjain, dicsekedve mondta mindenki, hogy „ott voltam”. Nyugodtan kijelenthető, hogy a pécsi csapat sikereiben hatalmas szerepe volt a fanatikus szurkolótábornak: a döntő hazai meccsein csordultig tele volt a Lauber (5–6 ezren voltak a lelátón), a miskolci túrára pedig két busz kísérte el Rátgéberéket. A vezetőedző meg is jegyezte a derbi után, hogy nem érezte, hogy idegenben lennének…
A harmadik mérkőzés előtt, 2-0-s pécsi vezetésnél Killik László, a magyar női válogatott szövetségi kapitánya így látta az esélyeket: „A pécsiek mellett szól nagyszerű csapatjátékuk és fegyelmezettségük. A diósgyőrieknek esetleg akkor lehet esélyük a bajnoki döntőben, ha játékosaik tudásuk legjavát hozzák. Miskolcon, a második meccsen az döntött, hogy a PVSK-Dália tagjai egyénieskedés helyett egymással próbáltak szép kosárlabdát játszani, sikerrel. Gondolom, előbb-utóbb a fiatalok is főszerepet kaphatnak a szimpatikus pécsi gárdában.”
A PVSK-Dália nagyszerű csapatjátéka ezen a mérkőzésen is dominált, ennek köszönhetően ismét révbe értek a pécsi lányok: 80-72-re győztek, s megszerezték a bajnoki címet.
Rátgéber László: – Azért nyertük meg ezt a meccset, mert erre készültünk. Olyan még nem volt a magyar női kosárlabdázás történetében, hogy vidéki csapat kétszer egymás után bajnokságot nyerjen. Most nekünk ez sikerült.
Király Sándor: – A kulcsjátékosaim most is tudásuk alatt játszottak. A pécsiek megérdemelték a bajnoki címet.
A csarnokban hatalmas ünneplés kezdődött, ami aztán folytatódott a Széchenyi téren. Ahogy anno a Dunántúli Naplóban írták, óvatos becslések szerint is tízezren köszöntötték a bajnokcsapatot – és nem azért voltak ennyien, mert jó idő volt, hanem mert ennyien szerették ezt a gárdát!
Egy kis érdekesség: a döntőn a két csapatban szereplő játékosok közül most hárman is egy hajóban eveznek. A pécsiekkel bajnoki címet nyert Sztojkovics Éva és Anitics Lívia, valamint a Diósgyőrrel ezüstérmes Rausch Anikó is a Rátgéber Kosárlabda Akadémiát erősíti – Sztojkovics létesítmény-vezetőként, Anitics a leány szakág vezetőjeként, Rausch pedig ügyvezető igazgatóként.
A döntő eredményei: PVSK-Dália–Diósgyőr 91-81 (legjobb pécsi pontszerzők: Anitics 29/6, Balázs H. 26, Vilutyte 16), Diósgyőr–PVSK-Dália 87-97 (legjobb pécsi pontszerzők: Horváth J. 22/12, Sztojkovics 21/3, Balázs H. 20), PVSK-Dália–Diósgyőr 80-72 (legjobb pécsi pontszerzők: Anitics 27).
