Minden játékosom több mint 100 százalékot adott magából

2019. május 27.
Minden játékosom több mint 100 százalékot adott magából Kadett fiú csapatunk az egész országos döntőn nyújtott nagyszerű játékkal nyerte meg az Akadémia első bajnoki címét. Branislav Jemc vezetőedzővel beszélgettünk arról, milyen út vezetett csapata számára a bajnoki döntőig.
Hatalmas fejlődésen ment keresztül a csapatod a szezon során mind egyéni, mind csapatszinten. Hogyan láttad ezt a folyamatot?

Az elején nehéz volt. Csapatomat két generáció alkotja, 2003-ban és 2004-ben született fiúk. Ők most először alkottak egy csapatot, és én is új edzőként érkeztem az Akadémiára. A két generációnak egymásra kellett találnia, adaptálódniuk kellett egymáshoz és hozzám is. Az első probléma a nyelv volt, a kosárlabda angolt nem tanítják az iskolákban, emellett minden edzőnek megvan a sajátos rendszere, filozófiája, tanítási módszerei, mindenki másképp adja át a tudását és az információkat a kosárlabdáról. A csapat idősebb tagjai nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is erősebbek voltak a szezon kezdetén. Nagyszerű volt látni, hogy a legfiatalabb csapattagok a kemény munka során hogyan fejlődtek és értek idősebb társaik szintjére minden aspektusban. A serdülő korban lévő fiatalok nagyon érzékenyek, tudni kell kommunikálni velük, megtalálni a közös hangot. Ebben az életkorban nagyon nehezen fogadják el a kritikát, viszont sokszor a magyarázatot is kritikának élik meg. Én viszont azért vagyok ott, mert tudom, mi az, amit még nem tudnak, miben kell fejlődniük, ehhez kell megadnom nekik a maximális segítséget. A játékosoknak idő kell ahhoz, hogy megértsék, ezáltal tudnak előre lépni. Van, akinek pár edzés elég a felismeréshez, van, akinek hónapokra van szüksége. De amikor érzik magukon, hogy egyre jobbak a pályán, elkezdenek hinni bennem, és ekkor megnyertem őket a csapat számára. Minden játékos imád kosarat szerezni. Addig viszont, hogy valaki dobjon, rengeteg elemet kell elsajátítani: hogyan védekezzen, hogyan kezelje a labdát, hogyan zárjon ki. Meg kell tanítani a fiúknak, hogy a játék nem csak a kosárszerzésből áll, a jó védekezés ugyanolyan örömforrás.


A szezont két részre tudom bontani, az első fele 2018 év végéig tartott, a második pedig 2019 januárjától a bajnoki döntőig. A szezon első periódusában két játékost veszítettünk el, a második felében viszont két kiváló játékossal, a bajnokság első felétől velünk készülő Bánfi Balázzsal és James Nnajival bővült csapatunk.

Egy olyan fizikumú játékos, mint James Nnaji hogyan tudja csapattársai fejlődését segíteni?


James nem azért jött ide, hogy kadett bajnoki címet nyerjünk, hanem hogy Euroliga-szintű játékost neveljünk belőle, és legfőképp azért, hogy az ő segítségével minden csapattársa lehetőséget kapjon a professzionális játékossá válásra. Általa fejlődhetnek a legjobban játékosaink, azzal, hogy megtanulnak mélységben játszani. Hiezl Bálintnak, aki U16-os válogatott kerettag, James érkezése előtt nem volt centertársa a csapatban, így edzésszituációban nagyon sok mindent nem tudott megtanulni, csak mérkőzéseken találkozott hasonló fizikumú játékosokkal, mint ő maga. Hiezl Balu elképesztően sokat fejlődött azáltal, hogy ilyen csapattársa lett, edzéshelyzetekben találkozik például olyan védekezéssel, mely ellen ha hatékonyan tud támadni, el tudja sajátítani a megfelelő technikát, a mérkőzéseken már könnyű dolga van. Ez nem csak az ő posztjára vonatkozik, hanem mindenkire. A szintén válogatott Meszlényi Róbert és James Nnaji között például nagyszerű játékkapcsolat alakult ki, Robi 10 fölötti asszisztátlagot produkált a szezon második felében, ő is rengeteget fejlődött, akárcsak a csapattársai. Emellett pedig James is hatalmasat lépett előre november óta, Ivica Mavrenszki egyéni képzésein és a csapatedzéseinken napról napra egyre jobb lett, kézzel fogható volt a fejlődése. Ez a tehetség.


Az országos döntőben viszont minden egyes pályára lépő játékosom több mint 100%-ot adott magából a saját tudásához képest, azok is, akik kevesebb játékpercet játszottak, rengeteget tettek hozzá a csapat sikeréhez. Bárkit kivettünk volna a rendszerünkből, nem tudtunk volna nyerni, ez a bajnoki cím valódi csapatsiker volt.


Hogyan látod az utat a bajnoki döntőig?

Ez az út egyáltalán nem volt egyszerű, keresztjáték során, az alsóházból kellett kivívnunk a döntőbe jutást. A keresztjátékok során viszont fölényesen győztünk az összes mérkőzésünkön. A szezon során sokszor kaptunk ki minimális különbséggel vagy hosszabbításban. Ilyenkor nem a taktika vagy a technika dönt, hanem a csapat mentális állapota. Pszichológiai aspektusból kellett fejlődnie játékosaimnak, főleg a legfiatalabbaknak. A szezon elején mentálisan törékenyek voltunk, a kulcshelyzetekben senki sem akarta felvállalni a felelősséget, nem hoztunk döntéseket, ezért buktuk el a szoros végjátékokat. Öt olyan mérkőzésünk volt, ahol az utolsó támadásban nyerhettünk volna, de nem sikerült, ezek a meccsek mintha egymás tükörképei lettek volna. Mikor láttam a problémát, változtattunk az edzésmódszereinken. Sokkal többször szimuláltunk versenyhelyzetet, például egész pályás letámadást, nagyon agresszív védekezést, sok fizikai kontaktust. A játékosaink fokozatosan hozzáedződtek és végigjárták az utat, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni a pályán, kiélezett helyzetekben.


Hogyan élted meg az országos döntőt?

Eddigi pályafutásom során 14 döntőt játszottam, melyekből 11 nagy nemzeti vagy nemzetközi szintű finálé volt. Ezekből a döntőkből egyetlen egyszer kerültem ki ezüstéremmel. Egyiptom válogatottjával az első Afrika-bajnoki döntőt elveszítettük, majd kétszer ezután elhódítottuk a kontinens trófeáját. Ami érdekes, hogy a kadett korosztállyal van a legnagyobb tapasztalatom: kétszer lettünk jugoszláv bajnokok, egyszer Európa-bajnokok, egyszer Afrika-bajnokok, kétszer arab bajnokok. A soproni döntő előtt azt mondtam, azt nem tudom megjósolni, hányadikok leszünk, mert minden csapat a bajnoki cím megszerzéséért utazik, de azt tudtam, hogy nagy meglepetést fogunk okozni. Az első mérkőzésünk után is ezt éreztem: hiába kaptunk ki két ponttal a MAFC ellen, ők a tabella első helyéről jutottak a döntőbe, azt láttam, ezzel a játékkal éremesélyesek leszünk. Minden meccsen egyre jobban játszottunk, fokozatosan fejlődött a csapatunk, fantasztikus volt nézni, mennyire jól játszunk!


Hogy épült fel a szakmai stáb, amely egész évben a csapattal dolgozott?

Én a csapatmunkában hiszek, tapasztalatom szerint mindig az vezet eredményre. A vezetőedző van sok esetben előtérben, de a szakmai stábon belül mindenkinek megvan a feladata és a felelőssége. Zalay Zoltán, Csák Magdolna, a sportpszichológusunk, gyógytornászunk, a kollégiumi nevelők rengeteget tettek a fiúkért, nélkülük nem lettünk volna ilyen sikeresek. Stefan Pajic rengeteget segített játékosaimnak a fizikai felkészítésben. És mikor a játékosok fizikálisan fejlődnek, az minden téren önbizalmat ad nekik. Németh Konrád és én nagyon sokat foglalkoztunk egyéni szinten a játékosokkal. Minden este van csapatedzés, de emellett az egyéni képzés is mindennapos a játékosaink számára, csak hétfőn van pihenőnap. Ilyenkor a részletekkel, finomságokkal, technikai fejlesztéssel foglalkozunk egyénre szabottan. Volt olyan játékosom, aki csak az egyik kezét használta, bal kézzel nem tudott labdát kezelni. Mérkőzések tudnak ezen múlni. Keményen dolgoztunk vele, és szemmel láthatóan fejlődött napról napra. Ez egy kis részlet, de rengeteg múlik rajta, így az a feladatunk, hogy minden játékos kiemelt figyelmet kapjon a szakmai stábtól, és mindenkiből kihozzuk a maximumot.





« vissza
Kövess minket közösségi oldalainkon, ahol megtalálhatod a legaktuálisabb híreinket!
Facebook Instagram Youtube


"Rátgéber Kosárlabda Akadémia" Alapítvány
Pécs, Megyeri út 74.
GOOGLE TÉRKÉP
Központi telefonszám:
+36 72 123 456

Email:
mail@email.hu TOVÁBB A KAPCSOLATOK MENÜBE
"Rátgéber Kosárlabda Akadémia" Alapítvány

Központi elérhetőségeink:
+36 20 969 8888

Iroda: 7632, Pécs, Megyeri út 74/1.

Adatvédelmi nyilatkozat | Süti beállítások

© 2019 Rátgéber Kosárlabda Akadémia, minden jog fenntartva!