Több mint 400 nap után nagyszerű teljesítménnyel tért vissza a pályára junior csapatunk tehetsége, Kecsmárik Olívia, aki sérülése előtt néhány héttel, még 2024-ben az élvonalban is bemutatkozott. Játékosunk óriási alázattal és türelemmel végezte a hosszú rehabilitációt, szerdán pedig a Szekszárd ellen 15 perc alatt megmutatta mindenkinek, hogy a tőle megszokott remek hozzáállással és motivációval várja a folytatást.
Szinte napra pontosan 14 hónapja, 2024. december 19-én lépett utoljára pályára tétmérkőzésen az NB I-es amatőr bajnokságban Kecsmárik Olívia, akit keresztszalag-szakadását követően tegnap újra a pályán köszönthettek társai és edzői: 15 perc alatt 15 pontot, 2 lepattanót és 1 gólpasszt szerzett a Szekszárd elleni junior találkozón. Kitartás, rendszeresség, alázat és leginkább türelem kellett ahhoz, hogy Olívia sikeresen teljesítse a rehabilitáció hosszú folyamatát, amellett, hogy játékosunk minden tőle telhetőt megtett a gyors visszatérés érdekében, gyógytornászok és erőnléti edzők is segítették a munkát, amely végén az egyéni képzés után visszatérhetett a kontakt kosárlabdába Akadémiánk növendéke, akit a kényszerű kihagyása utáni első találkozóról kérdeztünk.
- Köszönöm, nagyszerűen éreztem magamat. Nagyon jó volt ennyi idő után újra pályán lenni és azt csinálni, amit a legjobban szeretek. Főként annak örülök, hogy egy ilyen jó meccset tudtunk játszani – kezdte Kecsmárik Olívia, aki elárulta, voltak nehezebb időszakok is a rehabilitációja során, de csak az lebegett végig a szem előtt, hogy újra játszhasson - Tudtam, hogy saját magamért csinálom az egészet és emellett a végsőkig kitartottam. Voltak nehezebb periódusok is, de minden pillanatban volt olyan, ami átsegített ezeken. Hálás vagyok a családomnak, barátaimnak, edzőimnek, csapattársaimnak, gyógytornászomnak és mindenkinek, aki biztatott és segített nekem az elmúlt hónapokban. Velem voltak akkor is, amikor nem tudtam járni, egészen az utolsó pillanatig. Nélkülük nem lennék itt, ahol most vagyok – árulta el a játékos.
Fiatal játékosoknál különösen nehéz az ilyen hosszú rehabilitáció, hiszen mindenkit hajt a tettvágy és a fejlődés, de Olívia folyamatosan motiváltan és nagy szorgalommal végezte a feladatokat és az elmúlt hetekben már az edzéseket.
- A motivációm mindig megvolt, legtöbbször próbáltam arra gondolni, hogy sok már nincs hátra. Rengeteget dolgoztam az egy év alatt, igyekeztem magamra fókuszálni és arra, hogy erősebben térjek vissza mind mentálisan, mind fizikálisan. A kis kitűzött célok és örömök napról napra segítettek át engem ezen az időszakon. Kitűnően érzem most magam. Úgy gondolom, sok mindent adott ez az út és megtanított azokra, amikre szükségem van, és ezért nagyon hálás vagyok – fogalmazott a junior együttes nyolcasa, aki minden erejével azon van, hogy felvegye a meccsritmust és készül a következő fontos mérkőzésekre, ahogy mondta: készen áll mindenre, ami a jövőben szembejöhet.
