Rengeteget fejlődött a szezon során leány U12-es csapatunk, amely hibátlan teljesítménnyel, négyből négy győztes meccsel nyerte meg a B-döntőt. Ugyan ebben a korosztályban az alapok lefektetése és a technikai elemek automatizálása az elsődleges cél, de sokat léptek előre Sellei Dalma és Várhalmi-Hujber Éva tanítványai a csapategységben és a védekezésben is.
Nagyon sok meccset játszott fiúk ellen az elmúlt szezonban a leány U12-es gárdánk, amely februárban legyőzte a végül A-döntőben szereplő Szekszárd leánycsapatát, de a faramuci versenykiírás miatt viszont mégsem a pécsi, hanem a tolnai lányok vehetett részt a soproni fináléban, ami miatt természetesen volt némi rossz érzés a játékosokban és a szakmai stábban egyaránt.
- Ebben a fiatalabb korosztályban az a fontos, hogy minél jobban lefektessük az alap technikai részeket és hogy egyre inkább automatikus reakcióként jelenjenek meg ezek a pályán is. Szerettünk volna A-döntőbe kerülni, de sajnos a mi régiónkból csak egy lánycsapat juthatott a felsőházba a kiírás miatt, így ez nem jött össze. Tavaly ugyanezzel a csapattal dolgoztunk, így szerettük volna a lányok közötti csapatkohéziót is erősebbre kovácsolni, azt gondoljuk, hogy ez sikerült is, mert nagyon jó hangulatú bajnokságon vagyunk túl – kezdte az értékelést az edzőpáros.
A legkisebbeknél gyakran az egyéni megoldások kerülnek előtérbe a mérkőzéseken, ezeken is sokat dolgoztak a lányok.
- Ebben a szezonban nagyon szépen elkezdtünk csapatként játszani, biztosabbak a játékosok a labdával, megtalálják egymást, remekül sikerült elsajátítani a gyorsindítás felépítését, gyakran szép megoldásokat alkalmaztak és szépen hozták egymást helyzetbe. A mi csapatunk erőssége a védekezés, egyénileg és csapatként is sokat léptünk előre ebben, sok labdát tudtunk szerezni és gyors támadásokat tudtunk végigvinni, ez a szezon végén és a B-döntőn is egyre jobban látszódott – emelték ki a szakemberek a csapatuk erősségeit.
Nem volt zökkenőmentes a bajnokság a lányok számára, törések, bokaficamok és egyéb sérülések is hátráltatták a munkát, de a legnagyobb kihívásként mégis mást említettek a trénerek:
- Azt tartottuk a legnagyobb kihívásnak, illetve nehézségnek, hogy nem jutottunk A-döntőbe. A gyerekek ezért dolgoztak egész évben, a legjobb csapatok ellen akartuk megmérettetni magunkat, nagy csapás volt ez mindenkinek, nehéz volt belőle felállni leginkább azért, mert kevés lánycsapat ellen tudtunk játszani. A B-döntőben viszont nagyon felszabadultan és magabiztosan játszottunk, nagyon várták már a lányok az eseményt. Úgy alakult a lebonyolítás, hogy szombaton nem volt mérkőzésünk, így szabadprogramra is volt lehetőségünk. Amellett, hogy remek csapatépítő program volt, igyekeztünk a szakmai részből is kihozni a maximumot, örülünk annak, hogy szépen visszaadták a lányok a pályán azokat a játékelemeket, kapcsolati rendszereket, mozgásokat, amelyeket a szezon során gyakoroltunk, összességében sokat léptünk előre ebben az idényben – zárta a Sellei, Várhalmi-Hujber páros, akik egyúttal megköszönték a szülők támogatását, mert mint fogalmaztak, nélkülük nem sikerülhetett volna ilyen jól a szezon, nagyon hálásak a szakemberek is azért, mert nemcsak a játékosokkal, hanem a szülőkkel kiegészülve alakult ki egy nagyszerű csapat az U12-es korosztályban.
