Junior leány csapatunk a hétvégén hazai pályán egy a végletekig kiélezett mérkőzésen 61-58-ra vereséget szenvedett a Vasas Akadémia együttesétől. Ezzel gyakorlatilag eldőlt, hogy januártól az alsóházban fognak játszani az akadémistáink, azonban a döntőben való részvételhez még így is teljesen reálisak az esélyek.
A sors az idén úgy hozta, hogy a bajnokság első felében Alper Koc tanítványai egy csoportba kerültek a tavalyi döntős Vasas Akadémiával, a másik államilag elismert nemzeti akadémia Soproni Darazsakkal, a Hepp Kupa címvédő DVTK Akadémiával és az utánpótlásban is mindig erős Tarr KSC Szekszárddal. A jelenlegi helyezés ellenére, Alper Koc elégedett az idény első három hónapjában folyó munkával:
- A játékosok szépen fejlődnek, mérkőzésről mérkőzésre több visszajelzést kapok tőlük pozitív irányban. Két hete Sopronban nagyarányú győzelmet arattunk, ami megmutatta, hogy jó az út, amin elindultunk, de ugyanakkor kihívásokkal teli. A szombati, Vasas elleni meccsen a kezdő ötösünkben négy 2009-es születésű pécsi játékos volt, ami a jövőre nézve mindenképpen bíztató. Több hiányzónk is volt, ennek ellenére sikerült egy egylabdás párharcot vívnunk a bajnokság egyik, ha nem legerősebb csapatával. Dolgozunk tovább, még két mérkőzésünk van az aktuális csoportkörben, aztán januártól, már teljesebb kerettel vágunk neki a bajnokság második felének.
Sportigazgatónk, Éles Péter kiegészítette edzőnk gondolatait:
- Alper mint mindig, most is nagyon korrekten nyilatkozik, de én kiemelném, hogy szombaton gyakorlatilag négy kulcsjátékosa nélkül játszott, köztük a korosztály két kiemelkedő tagja, Josepovits Kinga és Kecsmárik Olívia, akik a felnőtt csapattal edzenek és játszanak, illetve Olívia esetében végzik a rehabilitációt. Velük kiegészülve ez a junior brigád azért teljesen más képet fog mutatni, ezért az elsődleges célkítűzés egyelőre az egyéni fejlődésük azoknak a játékosoknak, akik nap, mint nap készülnek, és lassan ők is kopogtatnak majd a felnőtt csapatunk ajtaján. Ugyanakkor, bár az eredmények másodlagosak egy utánpótlás bajnokságban, nem tudom nem kiemelni azt, hogy lassan ott tartunk, hogy szívesebben játszunk idegenben, mint itthon. Ennek az az oka, hogy sajnos, bár Pécs egy kiemelkedő utánpótlásnevelő bázis, több klubbal is ahol kiváló munka folyik, a mérkőzésen aktív szerepet vállaló többi résztvevő sajnos sokszor nem üti meg az elvárt szintet. Sajnálom és szomorú vagyok, hogy erről kell beszéljek, de elvárnám azt, hogy ezek a résztvevők a tevékenységükkel is segítsék a játékosok fejlődését, nem pedig hétről hétre elmagyarázzák az elmagyarázhatatlant!
