Nemzetközi FIBA-kongresszuson gyarapította tudását Sarok Nikolett

Az MKOSZ jelölésének köszönhetően Sarok Nikolett a soproni Rátvay Tamással együtt képviselhette hazánkat a nemzetközi szinten is kiemelkedő programon, amelynek célja, hogy a résztvevő edzők és szakemberek korszerű módszereket sajátítsanak el a gyermekek kosárlabdára nevelésében. A képzés első, személyes modulját június 4-7. között rendezték Szkopjéban, ezt követően pedig online oktatási modulokon keresztül képzik majd a trénereket a jövő júniusi záró, személyes modul előtt. 

-        Az idei szezonban vettem át az U12-es csapat irányítását, emellett pedig részt vettem a 2013-as korosztály Kiválasztó–Képző Programjában, így már a szezon elejétől kezdve foglalkoztatott, hogyan lehet a fiatal játékosok fejlődését a lehető leghatékonyabban támogatni, miközben megőrzik a kosárlabda iránti lelkesedésüket és örömüket. Ezért is tartottam különösen fontosnak, hogy új szemléletekkel, módszerekkel és nemzetközi tapasztalatokkal gazdagodjak. Motivált, hogy olyan szakemberekkel találkozhassak Európa különböző országaiból, akik hasonló kihívásokkal találkoznak a mindennapokban, valamint, hogy olyan új ötleteket és módszereket ismerhessek meg, amelyeket nemcsak a saját munkámban, hanem az Akadémián folyó szakmai munkában, illetve hosszabb távon a magyar kosárlabda utánpótlás-nevelésében is hasznosítani lehet – kezdte a kiválasztás aktualitásával és a céljairól a tréner.  

A rendezvény fókuszában az áll, hogy a szakemberek játékos, élményalapú módon tanítsák a sportág alapjait, és növeljék a gyermekek mozgás iránti kedvét, ez a szemlélet pedig nagyon közel áll Sarok Nikoletthez is. A kortárs pedagógiai megközelítésekben kiemelt szerepet kap az a szemlélet, hogy a hibázás nem kerülendő, hanem a fejlődés és a mélyebb megértés egyik alapvető forrása, ebben is megerősítették Akadémiánk trénerét a nemzetközi eseményen elhangzottak:

-        Nagyon sok megerősítést kaptam a tekintetben, hogy a gyerekek tanulása akkor a leghatékonyabb, ha közben jól érzik magukat. A képzés során többször előkerült, hogy a túl sok magyarázat helyett inkább aktivitásra, játékhelyzetekre és felfedezésre kell építeni az edzéseket. Az egyik alapelv például az volt, hogy kevesebbet beszéljünk, többet mutassunk, illetve, hogy kérdésekkel segítsük a gyerekeket a megoldások megtalálásában. Nagyon tetszett az a megközelítés is, hogy a hibákat nem problémaként, hanem a tanulási folyamat természetes részeként kezeljük. Az edző feladata, hogy olyan környezetet teremtsen, ahol a gyerekek önállóan gondolkodnak, döntenek és fejlődnek. Szerintem ez különösen aktuális téma. Sajnos sok helyen előfordul még ma is, hogy egyes edzők agresszív stílusban kommunikálnak a sportolókkal. Tudom, hogy nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, ugyanakkor azt gondolom, hogy nekünk, edzőknek alkalmazkodnunk kell a mai generáció sajátosságaihoz. Nem ugyanazokkal az eszközökkel lehet hatékonyan dolgozni, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Hangsúlyos volt, hogy meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek egyszerre fejlesztik és motiválják a gyerekeket, miközben megőrzik a sport iránti szeretetüket. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a fegyelem és a szabályok háttérbe szorulnak. Éppen ellenkezőleg, a következetesen felállított keretek és elvárások elengedhetetlenek, de ezeknek a gyerekek életkori sajátosságaihoz és igényeihez igazodva kell megjelenniük a mindennapi munkában. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nem minden a szórakozásról szól. A sport természetes része a versenyhelyzet, a küzdelem, a kitartás, a felelősségvállalás és az, hogy a gyerekek megtanuljanak nyerni és veszíteni is. Egy idő után pedig előtérbe kerül a versenysport. A kérdés inkább az, hogy mikor és milyen eszközökkel jutunk el idáig. Számomra a képzés egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a gyermekközpontú szemlélet és a versenyképesség nem egymás ellentétei, de ehhez szükséges már fiatal korban megfelelő környezetet teremtünk, ahol a gyerekek sokat gondolkodnak, döntenek, hibáznak és tanulnak, így később sokkal jobb, mentálisan erősebb és versenyképesebb sportolókká válhatnak – fogalmazott a szakember. 

2022-ben Akadémiánkon és Pécsett rendezték 64 résztvevővel a kétéves ciklusokban tartandó esemény egyik korábbi kongresszusát, amelyről ezúttal is láthattak felvételeket a Szkopjéban résztvevők. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a 5-12 éves korosztállyal foglalkozó edzők nagyon hasonló nehézségekkel találkoznak egész Európában, illetve a szakmai részt tekintve előtérbe került a korai specializáció kérdése. 

-        Külön öröm volt számomra, hogy az első előadáson azt a videót vetítették le, amely a 2022-ben, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia által rendezett FIBA Mini Coaching Course során készült. Ezzel a felvétellel mutatták be a résztvevőknek, hogy miről is szól a program, milyen célokat szolgál, és milyen alapelvekre épül. Talán a legerősebb tapasztalat számomra az volt, hogy Európa különböző országaiban dolgozó szakemberek mennyire hasonló problémákkal szembesülnek. Sok helyen már nagyon fiatal korban komoly nyomás nehezedik a gyerekekre, és még mindenhol erősen jelen van az eredményorientált gondolkodás már a legalsóbb korosztályokban. Ez nemcsak az edzők részéről jelentkezik, hanem gyakran a szülők felől is. Sok esetben a győzelem vagy a statisztika kerül a középpontba a fejlődés helyett, és emiatt a szülők is nyomást helyeznek a gyerekekre. Jó volt látni, hogy ezekről a problémákról nyíltan beszélnek más országok szakemberei is, és mindenhol keresik a megoldásokat. Többen említették például, hogy utánpótláskorban a győzelem érdekében egyes csapatok nagyon passzív, behúzódó védekezést alkalmaznak. Ilyenkor nincs valódi nyomás a labdás játékoson, a pálya is beszűkül, ezért a gyerekek kevesebb lehetőségük van az egy-egy elleni helyzetek gyakorlására. Pedig ebben az életkorban éppen az lenne az egyik legfontosabb feladat, hogy megtanuljanak támadni, védekezni, döntéseket hozni és egyéni megoldásokat találni. Ez a téma különösen közel áll hozzám, mert az elmúlt U12-es bajnoki szezon során sokszor azon kaptam magam mérkőzés közben, hogy azt próbáljuk kitalálni, vajon milyen „zónavédekezést” alkalmaz az ellenfél. Szerintem ez önmagában jól mutatja a problémát. Ebben a korosztályban nem annak kellene a középpontban lennie, hogyan tudjuk elrejteni a gyerekeket egy védekezési rendszerben a győzelem érdekében, hanem annak, hogy minél több egy-egy elleni szituációba kerüljenek, megtanuljanak nyomás alatt dönteni, vállalják a párharcokat és fejlődjenek. Egy másik nagyon érdekes és számomra fontos téma volt a korai specializáció kérdése. Sok előadásban és beszélgetésben is előkerült, hogy a gyerekeket nem lenne szabad túl korán kizárólag egyetlen sportágra felkészíteni. A legtöbb szakember egyetértett abban, hogy 10-11 éves korig kifejezetten előnyös, ha a gyerekek minél több sportágat kipróbálnak. Ennek egyrészt az az oka, hogy így sokkal szélesebb mozgásanyagot sajátítanak el, és összességében jobban fejlődnek a motorikus képességeik. Másrészt a változatosság segít megelőzni a mentális kiégést is, amely sajnos egyre gyakrabban jelenik meg már fiatal korban. Külön érdekes volt, hogy a nemzetközi példák között számos olyan magas szinten jegyzett játékos szerepelt, akik nem hat- vagy hétéves koruk óta kosárlabdáztak, hanem csak 12-13 éves koruk körül kezdtek el komolyabban foglalkozni a sportággal. Ez jól mutatja, hogy a hosszú távú sikerhez nem feltétlenül az vezet, ha egy gyereket minél korábban kizárólag egy sportágra állítunk rá. Inspiráló volt látni azt is, hogy egyre több helyen próbálják csökkenteni az eredménykényszert. Több országban U12-es korosztályig például egyáltalán nem használnak eredményjelzőt, vagy olyan pontszámítási rendszert alkalmaznak, amely a játék örömét és a fejlődést helyezi előtérbe a végeredmény helyett. A korai eredményesség nem egyenlő a hosszú távú játékosfejlesztéssel, és a gyermekközpontú szemlélet nem a versenysport ellen van, hanem annak alapját teremti meg – mondta Sarok Nikolett.

Az elméleti alapok és előremutató előadások mellett nagy hangsúlyt helyeztek a szervezők a gyakorlati foglalkozásokra is, a modern szemlélet jegyében rengeteg olyan feladattal találkozhattak az edzők, amely a mindennapok során is hasznos kreativitást fejleszti. 

-        Rendkívül interaktív volt az egész képzés. Több olyan gyakorlati bemutatón vettünk részt, amelyek a játékos tanulásra épültek. Kiemelt szerepet kaptak a kis létszámú játékok, mert ezekben a gyerekek többet érnek labdához, több döntést hoznak és jobban megértik a játékot. A gyakorlati és elméleti előadások során többször előkerült az is, hogy a mai játék egyre inkább a döntéshozatalról szól. Nem elég technikailag jól végrehajtani egy mozdulatot, a játékosnak meg kell tanulnia felismerni a helyzeteket és reagálni rájuk. Több előadó hangsúlyozta, hogy a gyerekeket már fiatal korban arra kell nevelni, hogy a labda megérkezése előtt olvassák a játékot, érzékeljék a védők helyzetét és döntéseket hozzanak. Nem az a cél, hogy előre megtanult megoldásokat hajtsanak végre, hanem hogy értsék a játékot és képesek legyenek alkalmazkodni a kialakuló helyzetekhez. Számomra nagyon szimpatikus volt az úgynevezett „flow” szemlélet is, amely szerint a támadójáték nem előre meghatározott sémák sorozata, hanem a játékosok reakcióira és kezdeményezőkészségére épül. Természetesen vannak alapelvek és kapaszkodók, de a hangsúly azon van, hogy a gyerekek felismerjék a lehetőségeket és saját döntéseket hozzanak. Ez a megközelítés szerintem sokkal jobban fejleszti a kreativitást és a játékintelligenciát, mint amikor minden helyzetre előre meghatározott választ várunk el. Ez a szemlélet nagyon közel áll hozzám, és arra ösztönöz, hogy még tudatosabban építsek olyan edzéseket, amelyekben a gyerekek nem végrehajtói, hanem aktív alakítói a tanulási folyamatnak.  Ehhez azonban elengedhetetlen a kis létszám is, nagyjából 15-16 fős csoportokkal lehet igazán hatékonyan megvalósítani ezt a megközelítést – zárta az edzéseken tapasztaltak összegzésével Sarok Nikolett.