Sellei Dalma 8 éve erősíti Akadémiánkat edzőként, előtte pedig- A Pécsi Tudományegyetemen kezdted a tanulmányaidat 2015-ben pszichológia szakon. Milyen szakmai kihívások foglalkoztattak az egyetemi éveid alatt, illetve milyen témában írtad a szakdolgozatodat?
- Az alapképzés elvégzése utána a kognitív szakirányt választottam mesterképzésként. Műhelymunkáimnál és a szakdolgozatom témájánál is nagy szerepet töltött be a kosárlabda, próbáltam mindegyik kutatásomat ebbe az irányba vinni. Az Akadémia mindig a segítségemre volt ebben. A mesterképzésemmel párhuzamosan az edzői alapképzést is elkezdtem a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, amit ebben a félévben be is fogok fejezni. A jövőt tekintve pedig a kognitív mesterdiplomám révén idén augusztusban jelentkeztem sportpszichológia szakképzésre is, mely képzésen reményeim szerint folytathatom a tanulmányaimat szeptembertől.
- Végigjártad a ranglétrát sportolói pályafutásod során, a játékosok sok esetben aktív pályafutásuk befejezése után az edzősködés felé veszik az irányt, ahogy te is tetted, emellett viszont még a pszichológiára is nagy hangsúlyt fektetsz. Mi vonzott ebben a szakmában, illetve miért választottad ezt a hivatást?
- Már a gimnázium második évében eldöntöttem, hogy sportpszichológus szeretnék lenni. Mindig is imádtam a kosárlabdát, már gyerekkoromban fanatikussá váltam és ez azóta sem változott. Az utánpótlás éveim alatt számtalan nehézségbe ütköztem, amit nagyon nehéz volt megoldani és leküzdeni. Sokkal könnyebben, és véleményem szerint, jobban is tudtam volna kezelni ezeket a problémákat, ha van mellettem egy sportpszichológus. Emiatt döntöttem úgy, hogy szeretnék segíteni a sportolókon, és sportpszichológiát szeretnék tanulni. Nagyon korán elhatároztam, hogy sportpszichológus szeretnék lenni, viszont az edzősködés közbeszólt, nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem ezt a hivatást. Egyelőre a csapatom és játékosaim teszik ki a mindennapjaimat, viszont a pszichológia rengeteget segít az edzői munkámban. Célom az, hogy sikeresen befejezzem a sportpszichológus képzést, és az edzői oldalon is el szeretnék jutni a mesterdiplomáig.
- Hogy látod, az elmúlt években mennyire volt segítségedre a pálya szélén az, hogy pszichológiát hallgattál az egyetemen?
- 18 évesen kezdtem el az Akadémián dolgozni, ekkor még a Peac-Pécs csapatában kosaraztam. Ez lesz a 8. szezonom az Akadémián, úgy vélem ezekben az években elsősorban saját magamat próbáltam megtalálni. Szerencsésnek tartom magam, hiszen nagyon jó mentorom és kollégáim vannak, akiktől rengeteget tanulok a mai napig. Ez a 8 év alatt voltak nagyon jó pillanatok, és voltak pofonok is, amik mindig jó időben jöttek és tereltek az utamon. Magamat rendkívül maximalistának tartom, mindig a legjobb teljesítményre törekszem. Ezt az oldalamat a gyerekeknek is próbálom átadni, illetve a kollégáimat is segíteni, ha szükségük van rá. Véleményem szerint egy pszichológus minden részletre figyel, ezt próbálom edzőként is kamatoztatni, főleg, hogy gyerekekkel foglalkozom. Itt nem csak a kosárlabdáról van szó, hiszen a pedagógia és pszichológia területe is rendkívül fontos a munkánkban.
- Volt-e olyan alkalom, hogy kollégád (sport)pszichológusi kérdéssel, esettel fordult hozzád segítségért vagy esetleg te magad alkalmaztad az egyetemen tanultakat egy probléma megoldásánál?
- Volt rá példa, hogy csapaton belül meg kellett oldani problémákat, vagy 1-1 játékos személyesen fordult hozzám. Szerencsére az Akadémián kiváló szakemberek dolgoznak a sportpszichológia területén is, így ők is segítik a munkánkat, bármilyen kérdésünk, vagy problémánk van. Tőlük is rengeteget tudok tanulni, ezért is tartom magam szerencsésnek, hiszen edzőként és pszichológusként is tudok fejlődni nap mint nap.
