Különleges történet az övé, és látva azt, hogy honnan hová jutott, mennyit tett azért, hogy most ott tartson, ahol tart, mennyi áldozatot hozott, és mennyit dolgozott, nos, mindezt látva nagyon büszkék vagyunk arra, hogy hat éven át akadémiánk játékosa volt! Korszunszkij Bohdan Ukrajnában született, s miután a legmagasabb szinten szeretett volna kosárlabdázni, és vannak magyar felmenői, egészen Pécsig vezetett az útja. Semmi sem törte össze, minden nap kőkeményen dolgozott azért, hogy a pályán egyre jobb helyet vívjon ki magának, illetve hogy a tanulásban is megfeleljen a követelményeknek – nem kérdés, ő egy igazi példakép, aki most búcsúzik tőlünk.
A Morgen Ferdinánd Emlékbajnokságon, az U21-es döntőben is megmutatta, hogy nagyon kemény, kellemetlen ellenfél. Aki ismeri, tudja, hogy semmit sem csinál félszívvel, félgőzzel – Bohdan mentalitása irigylésre méltó, egy sportolónak így kell hozzáállnia a munkához, a kihívásokhoz, ahogy ő tette az elmúlt hat évben.
Mindezt úgy, hogy pokoli nehéz útja volt. Ukrajnából érkezett, vagyis nem támaszkodhatott a szüleire, akik aztán a háború kitörése miatt egy időre Pécsre érkeztek, majd mentek tovább Svájcba. Semmi sem törte össze, semmi sem tántorította el a céljaitól: magas szinten akart kosárlabdázni, fejlődni akart, minden nap jobb és jobb lenni, ezért dolgozott akadémiánkon. Hat évet húzott le nálunk, most pedig az U21-es ezüstéremmel a zsebében búcsúzik tőlünk.
– Kiskorom óta arról álmodtam, hogy magas szinten kosárlabdázzak. Amikor a családommal a legjobb lehetőséget kerestük a tehetségem fejlesztésére, rátaláltunk a Rátgéber Akadémiára. Itt mindent biztosítanak, amire egy fiatal játékosnak szüksége van ahhoz, hogy profi sportolóvá váljon: kiváló infrastruktúrát, magas színvonalú edzői munkát, szállást, orvosi hátteret, megfelelő táplálkozást, és egy olyan professzionális környezetet, ahol minden a fejlődést szolgálja. Számomra ez volt a tökéletes hely arra, hogy játékosként és emberként is fejlődjek – fogalmazott Bohdan.
Négyéves korában kezdett sportolni, boksszal indított, aztán jött a kosárlabda. „Nagyszerű csapatsport, amely lehetőséget ad arra, hogy megmutasd a vezetői képességeidet, a fegyelmezettségedet, az elszántságodat, a jellemedet”, mondta Bohdan, aki hazájában éveken át játszott, és csapatával háromszor is bejutott az ukrán országos bajnokság döntőjébe. Aztán jött Magyarország…
– A legnehezebb az volt, hogy távol voltam a családomtól, évente csak néhány alkalommal találkozhattunk. Nehéz volt lemaradni fontos pillanatokról, például születésnapokról és családi ünnepekről. Ugyanakkor nagyon összetartó és támogató családom van, így még a távolság ellenére is mindig éreztem a biztatásukat és a belém vetett hitüket. Kétségtelenül óriási kihívást jelentett számomra, hogy alkalmazkodnom kellett egy új országhoz, egy új iskolához, egy új nyelvhez, és egy teljesen új környezethez. Ekkor értettem meg igazán először, hogy egyedül vagyok, és nekem kell megoldanom a saját problémáimat. Ez az időszak erősebbé és motiváltabbá tett. A kosárlabdában egyszerre csak öt játékos van a pályán, miközben sokan ülnek a kispadon. Én mindig hittem abban, hogy a legerősebb és legelszántabb játékosok érdemlik ki a helyüket a kezdőötösben: ez a szemlélet ösztönzött arra, hogy minden nap keményebben dolgozzak, mert ki akartam harcolni a saját helyemet!
Bohdanra minden edző számított, mindenki szeretett vele dolgozni. Csapataiban meghatározó játékos volt, s bár bajnoki címet végül nem tudott szerezni akadémiánk színeiben, minden korosztályban az első háromban végzett – legutóbb az U21-esekkel ezüstérmes lett. Úgy érzi, nagyon sokat kapott nálunk, az itt töltött éveknek köszönhetően tart most ott, ahol.
– Kiváló kosárlabdaedzőkkel és erőnléti szakemberekkel dolgoztam egyénileg is, és olyan értékes tudást szereztem, ami a pályán és azon kívül is segített. Az akadémia minden lehetőséget biztosított ahhoz, hogy jobb játékossá váljak. Ugyanakkor önmagában a kiváló körülmények nem tesznek sikeressé senkit. A kemény munka igen. Én pedig a legtöbbet akartam kihozni magamból, ezért voltak olyan napok, amikor három-négy edzésen is részt vettem.
Ilyen tempó mellett bizony nem volt egyszerű összeegyeztetni a sportot a tanulással. De Bohdan ebben is a maximumra törekedett, és ezt is megoldotta. Gyakran késő estig tanult, különösen akkor, amikor mérkőzések miatt utazott. Ennek ellenére, vagy éppen ezért sikeresen vette az akadályokat: a Cserepkában kijárta a középiskolát, leérettségizett, majd a PTE Közgazdaságtudományi Karán folytatta tanulmányait gazdálkodás és menedzsment szakon. Öt nyelven beszél, magyarul, angolul, ukránul, oroszul és németül.
– Nem sok szabadidőm volt. A napjaim nagy részét teljes mértékben a kosárlabda és a tanulás töltötte ki. Épp ezért szigorú napirendet követtem az edzések, az alvás és a regeneráció terén, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam. Amikor pedig mégis volt egy kis szabadidőm, igyekeztem valami újat tanulni: sok könyvet olvastam pénzügyekről, üzletről, önfejlesztésről, és sikeres emberek életrajzait bújtam.
S hogy mi lesz majd Bohdanból? Egyvalami biztos: elveszett ember nem lesz! Üzletember annál inkább lehet.
– Mindig is érdekelt az üzleti világ, a pénzügyek, a befektetések. Úgyhogy a jövőben szeretnék a kosárlabda mellett egy sikeres szakmai karriert építeni az üzleti életben. S ha most, amikor búcsúzom az akadémiától, valaki megkérdezné, hogy valamit máshogy csinálnék-e, mint évekkel ezelőtt, ezt válaszolnám: ugyanezt a döntést hoznám meg újra, mert a nehéz pillanatok felelősségre, kitartásra és arra tanítottak, hogyan kezeljem az élet kihívásait. Ezek az élmények segítettek azzá a férfivá válni, aki ma vagyok!
Nagyon örülünk annak, hogy hosszú éveken át akadémiánk játékosa voltál, mert igazi példakép vagy a többiek számára, bízunk benne, hogy sokat tanultak tőled! Sok sikert kívánunk neked a kosárlabdapályán, és persze a civil életben is – a rád jellemző kőkemény munkával biztosan ott is valóra fogod váltani az álmaid!
