– Hogy érzed magad Németországban?
– Köszönöm szépen, jól érzem magam. Most már négy éve kint élek, szóval egyre jobban ismerem az országot, a nyelvet is beszelem, úgyhogy szerintem mar egész jól beilleszkedtem.
– Mennyiben más az ottani kosárlabdázás, mint a magyar?
– Nehéz megmondanom, hogy miben más, hiszen rég láttam élőben meccset az NB I. A.-ból, de talán a sebességet emelnem ki. Amikor kijöttem, sokkal gyorsabb volt itt a játék, mint otthon.
– Nemrégiben te lettél a hét játékosa csapatodban.
– Igen, pár hete én kaptam a díjat, sérülésem után szerencsére sikeresen tértem vissza (részleges izomszakadást szenvedett a csípőjénél, két hetet kellett kihagynia – a szerk.). Próbáltam visszanyerni a ritmusomat, és jól sikerült, ami a statisztikában is megmutatkozott (7 pont, 13 assziszt). Szóval szerintem ezért kaptam azon a héten én, habár több jó teljesítmény is volt a csapaton belül.
– Mik a céljaitok a csapattal idén, illetve mik az egyéni céljaid a szezon során?
– A csapattal 3. helyen végeztünk az alapszakaszban, köszönhetően annak, hogy az utolsó 10 meccsünket megnyertük, és ezzel elég jó pozícióba kerültünk. A célunk, hogy minél messzebb jussunk a playoffban, amire szerintem reális esélyünk van. Egyénileg szeretnék meccsről meccsre fejlődni, minél jobban kontrollálni, átlátni a játékot, pontosan tudni, mikor milyen játékot hívok és kire. Összességében szeretnék minél jobb és komplettebb irányítóvá válni, és persze bajnok lenni, a pro B után a pro A-t is megnyerni.
– Mi a következő lépcsőfok, illetve meddig szeretnél eljutni?
–Egyelőre nem tudom, mi lesz a következő lépcsőfok, szeretnék minél tovább jutni ebben a szezonban, aztán majd meglátom, milyen lehetőségeim lesznek a nyáron. Hosszútávú célom, hogy a legmagasabb szintre eljussak Európában.
– Hogyan emlékszel vissza a Rátgéber Akadémiás évekre, illetve mennyit adott hozzá az Akadémia a fejlődésedhez?
– Rengeteget. Szerencsés voltam, mert jó csapatunk volt, és egy kiváló edzőnk, Ivica Mavrenski személyében, aki szerintem európai szinten is egy remek szakember, egyéni képzésben biztosan. Nagyon sokat tanultam tőle! Szóval szerintem életem egyik legjobb döntése volt, hogy anno Pécsre mentem, mert anélkül idáig sem jutottam volna.
– Mit tanácsolnál az ifjú pécsi kosárlabdázóknak?
– Szeressék a játékot, amit csinálnak, és próbáljanak örömöt lelni a kosárlabdában, Szerintem ez a legfontosabb, különösebb tanácsom nincsen.
– Tervezel-e haza jönni, vagy még jó ideig légiósként képzeled el magad?
– Ezt most meg nem tudom megmondani. Azt tudom, hogy szeretnék minél erősebb bajnokságban játszani, és majd meglátom, mik lesznek a lehetőségeim.
Akadémiánk neveltje, Pongó Marcell kiváló szezont fut csapatával, a Nürnberg Falconsszal a német Pro A-ligában. Az együttes tíz meccses győzelmi sorozatának, és többek között a 22 éves irányító nagyszerű játékénak köszönhetően a harmadik helyen fejezte be az alapszakaszt. Ráadásul a magyar légióst nemrégiben a hét legjobbjának is megválasztották klubjában. De élete egyik legjobb döntésének mégis azt tartja, hogy anno Pécsre igazolt. 
