Akadémiánk U21-es és U19-es fiú csapatát is Németh Konrád irányítja ebben a szezonban, aki nagyon élvezi a munkáját, örül neki, hogy folyamatosan meccselhet. Az évek során kiváló szakemberektől tanulhatott a rendszerünkben, így aztán felkészülten kapta meg ezt a feladatot. Jó látni, hogy a család három generációja érzi második otthonának a Nemzeti Kosárlabda Akadémiát, Konrád édesapja, a 153-szoros válogatott Karcsi bá a mai napig mentorként dolgozik nálunk, fia, a mindössze négyéves Ádám pedig úgy dobálja a labdát a gyűrűbe, hogy öröm nézni! Anyagunkból kiderül, ki az, aki sztoikus nyugalommal viseli a bírói tévedéseket…
Az U21-es csapatunk kilenc mérkőzésen van túl ebben a szezonban, ebből hetet megnyert, így természetesen ott van az élbolyban, jelenleg az ötödik helyen áll. Az U19-esek hét meccset játszottak le az alapszakaszban, s mivel hatot behúztak, egy fordulóval a vége előtt biztos, hogy az élen zárnak az A csoportban, és ennek köszönhetően ott lesznek az országos döntőben. Mindkét csapatunk vezetőedzője Németh Konrád, aki több mint tíz éve óta dolgozik Akadémiánkon, és aki egyáltalán nem bánja, hogy egyszerre két bajnokságban kell sikerre vezetnie tehetségeinket.
– Az igazság az, hogy a két csapat nagyjából ugyanaz, elsősorban egy junior együttes, amelyben akad néhány idősebb játékos is – fogalmazott Konrád. – Azzal, hogy mindkettőnek én lettem a vezetőedzője, nyilván sokkal több a felelősség, de emiatt semmilyen plusz nyomást nem érzek magamon. A munka mennyisége nem igazán változott a korábbiakhoz képest, hiszen amikor a junioroknál Bojan Szalatics, az U21-nél pedig Miljan Rakics volt a vezetőedző, másodedzőként akkor is elvégeztem az összes háttérmunkát. Ami új, hogy én meccselek, amit nagyon élvezek!
Az elmúlt években kiváló szakemberektől tanulhatott, hiszen dolgozott Branyiszlav Jemcs, Ivica Mavrenski és Bojan Szalatics mellett is. Sokat látott, tapasztalt mellettük, igyekezett ellesni azokat a „finomságokat”, azokat a mesterfogásokat, amelyek a délszláv edzőkre jellemzőek.
S hogy mi a célja a két csapatunkkal? Konrád nem egy óvatoskodós fajta…
– Megnyerni a bajnokságot! Mi más lenne? Miért vagyunk bent már reggel hat órakor? Hát ezért! Nyilván minden játékosnak van egyéni célja, hiszen van, aki az utolsó évét tölti az utánpótlásban, nagyon szereti a kosárlabdát, más pedig profi kosárlabdázó akar lenni. Ezt tiszteletben kell tartani. Csapatként viszont ugyanaz a cél: megnyerni a bajnokságot. Nekünk, edzőknek az a dolgunk, hogy mindenki fejlődjön, mindenkiből kihozzuk a maximumot, a kiemelt játékosaink pedig eljussanak az NB I-ig, illetve a felnőtt válogatottig. Nagyon örülök neki, hogy Vinko Bakics a mentoredzőnk, kiválóan lehet vele dolgozni, sokat tanulok tőle.
A Németh család igazán különleges, és tényleg nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Akadémiánkhoz tartozik. Konrád édesapja, Németh Károly, Karcsi bá a magyar kosárlabdázás egyik ikonikus alakja, 153-szoros válogatott, sokszoros magyar bajnok és kupagyőztes, 1978-ban az év játékosa volt. Évtizedek óta edzősködik, mentoredzőként most is segíti a szakmai munkánkat – és örömmel látja, hogy fia szakmailag folyamatosan fejlődik.
– Csak egyvalamit várok el tőle: ha csinálja, akkor komolyan csinálja! De úgy is teszi, és ennek nagyon örülök. Sosem szólok bele a munkájába, ez nem is lenne jó, hiszen az övé a felelősség. Ha kéri, természetesen elmondom a véleményemet. Hála istennek nem az én habitusomat örökölte, sztoikus nyugalommal el tudja viselni a játékvezetők legnagyobb baromságait is, nagyon fegyelmezett.
Az édesapa, amikor csak teheti, megnézi a fia által vezényelt edzéseket, a hazai bajnoki meccseket, és amikor ő itt van a csarnokunkban, rendszerint nincs egyedül. Vele van ugyanis a harmadik generáció jeles képviselője, az unoka, a négyéves Ádám is. Senki se gondoljon egy félénk kisfiúra, nagyon belevaló kissrác, aki az édesapjával készült interjút is kíváncsian, tágra nyílt szemekkel figyelte, olykor volt is egy-két hozzászólása – de amint kerítettünk neki egy kis kosárlabdát, helyére kerültek a dolgok…
– Minden sportot szeret, él-hal a labdajátékokért, nyilván a kosárlabda kiemelkedik, valószínűleg azért is, mert én éjjel-nappal itt vagyok a csarnokban – mesélte édesapja, Koni (mire Ádám rögtön hozzászólt: „Csak a súlyzós sportokat nem szeretem”). – Feleségemmel, Rebekával van egy kislányunk is, Léna, aki viszont pont Ádám ellentéte, nem érdekli az ilyesmi, csak a tánc, a pacik. Nem is baj, csinálják csak azt, amit szeretnek! Annak idején édesapám sem beszélt bele, hogy mit csinálok, egyszerűen hagyta, hogy játsszak, kosarazzak.
Örülünk, hogy közénk tartoztok! Jó munkát a folytatásban is, Koni!
