Felnőtt férfi csapatunk legutóbbi bajnoki mérkőzésén elbúcsúztunk Vinkó Dóritól, aki az elmúlt három és fél évben akadémiánk családjának egyik oszlopos, szeretett tagja lett. Rendszerünkben végigjárta a ranglétrát, a fiataloktól kezdve eljutott egészen az élvonalban szereplő férfi gárdánkhoz – a nálunk töltött időszaknak köszönhetően lett belőle felkészült, értékes tapasztalatokkal rendelkező gyógytornász, aki Baján saját praxist nyit.
A búcsú láthatóan érzelmes volt, Dóri az arcát a kezeibe temetve ment oda a Falco elleni bajnoki szünetében Csák Magdolna sportigazgatóhoz, aki egy kis ajándékkal köszönte meg az elmúlt három és fél évben akadémiánkon végzett munkáját. Nem kérdés, fontos láncszemtől, egy szerethető családtagtól köszöntünk most el, aki a nálunk töltött időszakban mindent megtett azért, hogy sportolóink ne sérüljenek meg, vagy ha mégis, akkor minél előbb visszatérhessenek a pályára.
– Ebben a három és fél évben nagyon sokat tanultam, hálás vagyok azért, hogy itt lehettem – fogalmazott Dóri. – Gyakorlatilag az iskolapadból kerültem ide, amint végeztem gyógytornászként, elkezdhettem dolgozni az akadémián. Miután kosaras családban nőttem fel, mindig is az volt a célom, hogy sportolókkal, elsősorban kosárlabdázókkal foglalkozhassak, biztos voltam benne, hogy így nagyon sokat tudok szakmailag fejlődni. Egyértelmű: az akadémia nélkül biztosan nem tartanék itt, rengeteget tanultam az elmúlt években.
Dóri annak idején az U14-es korosztálynál indított, és a kezdeti lépéseknél nagyon sokat segítettek neki a kollégái, remek közegbe csöppent, árulta el. Ezt követően lépegetett feljebb a ranglétrán, jöttek az U16-osok, az U18-asok, az U21-es csapat, majd az előző szezonban az élvonalban szereplő felnőtt együttesünknél dolgozhatott. Rendkívül sokat jelentett ez számára.
– Eleinte rehabilitációval nem foglalkoztam, inkább a tartásjavítás, a prevenció, a megelőzés volt a feladatom. Aztán jöttek a komolyabb kihívások, egyre inkább beletanultam a rehabilitációba, és szép lassan felépítettem magam. Az akadémia kiváló hely erre, mert tényleg minden adott, nemzetközi szintű az infrastruktúra, az eszközpark. Emellett érzelmileg is nagyon sokat kaptam ettől a közösségtől: nagyon szerettem a gyerekekkel, a fiatalabbakkal dolgozni, mert rengeteg pozitív energiát adtak nekem, ugyanakkor ebben is a felnőtt csapat jelentette a csúcsot. Jó volt megélni, hogy mennyire szeretnek a srácok, mennyire bíznak bennem. Tudták, hogy mindig számíthatnak rám, kicsit úgy éreztem, mintha a második anyjuk lennék.
A szakmai fejlődéshez nagyban hozzájárult, hogy ezen a szinten gyorsan kell gondolkodni, reagálni, vagyis a szakmai előrelépés tényleg szinte naponta érezhető. Dóri ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Három és fél év alatt sokkal többet tapasztaltam, mint mondjuk más nyolc év alatt egy kórházban”.
A közös munkának azonban vége, hazatér ugyanis szülővárosába, Bajára, ahol saját praxist nyit gyógytornászként. Nem kérdés, jó kezek közé kerülnek majd azok, akik hozzá fordulnak.
– A fő profilom ott is a sportrehabilitáció, a manuálterápia lesz. Utóbbi területen nemsokára végzek egy elég bonyolult képzésen, ennek köszönhetően még magasabb szinten végezhetem majd a munkámat. Természetesen izgatott vagyok az előttem álló időszak miatt, ugyanakkor nyugodtan várom, mert a Nemzeti Kosárlabda Akadémián olyan szaktudást, annyi tapasztalatot szereztem, aminek köszönhetően saját rendelőt nyithatok. Fáj a szívem a búcsú miatt, de menni kell tovább az életben. Azt viszont megígérhetem, hogy amikor csak tehetem, eljövök az akadémiára, és szurkolok a csapatainknak!
Köszönjük az akadémiánkon, a felnőtt csapatunknál végzett munkádat, Dóri, és nagyon sok sikert kívánunk a folytatáshoz mind a szakmádban, mind a magánéletedben!
