Több szempontból is nagyon fontos állomása volt leány U12-es csapatunknak a soproni bajnoki döntő, amelyet követően nyolcadik helyen zárták Sarok Nikolett tanítványai a bajnokságot, de ami a helyezésnél sokkal fontosabb, hogy rengeteget fejlődtek a lányok az elmúlt hónapokban, illetve először szerepeltek többnapos tornán távol az otthonuktól. A korábbi pécsi közönségkedvenc vezetőedző értékelte a gárda 2025/2026-os szezonját.
Tavaly nyáron vette át a csapat irányítását Sarok Nikolett, aki korábban az U16-os korosztály munkáját segítette másodedzőként, így a (még) fiatalabb korcsoportnál újabb kihívások és lehetőségek várták a rutinos kosárlabdázót és tanítványait.
- Augusztusban vettem át a csapatot és akkor indult el a közös építkezés. Új helyzet volt mindannyiunk számára: kölcsönösen meg kellett ismernünk egymást a lányokkal. Ebben nagy segítségemre volt Hegedüs Rebeka, hiszen ő már az előző szezonban is dolgozott együtt a lányokkal. Az alapoknál indultunk, és tudatosan építkeztünk. Ahogy egyre magabiztosabbak lettek és jobban átlátták a játékot, úgy tudtunk egyre több taktikai elemet beépíteni. Rengeteg energiát tettünk abba, hogy ne csak beszéljünk a kosárlabdáról, hanem meg is mutassuk, kijavítsuk, újra gyakoroltassuk. A fejlődés egy fokozatos folyamat, ezért próbáltuk őket napról napra egy kicsit előrébb vinni, lépcsőről lépcsőre. Sokszor visszatértünk ugyanazokhoz az elemekhez, mert ebben a korban az ismétlésből lesz magabiztosság – kezdte a szezon elején tapasztaltakkal a tréner.
Jól mutatja a játékosok fejlődési ívét, hogy többen is lehetőséget kaptak az idősebb korosztálynál, ami egyénileg sokat jelentett a lányoknak, új helyzetekben próbálhatták ki magukat, illetve új taktikai, technikai elemekkel ismerkedhettek meg.
- A szezon során több játékos is különböző korosztályokban kapott szerepet. Ez jó visszajelzés volt a fejlődésük szempontjából, és segítette, hogy minél több játékhelyzetben kipróbálják magukat. Egyénileg sokat fejlődtek a lányok, viszont a csapatjáték terén még van hova előrelépni. Ebben a korban természetes, hogy a játékosok sokszor a saját teljesítményükön keresztül értékelik magukat, ezért igyekeztünk bennük erősíteni a csapat szemléletét is. Fontos volt számunkra, hogy megértsék: a közös sikerhez mindenki hozzájárulása szükséges, és a csapat érdeke mindig előrébb való az egyéni szempontoknál – hangsúlyozta a szakember.
Sokszor hangsúlyozzuk, hogy az utánpótlásban nem a helyezések, hanem a fejlődés a fontos, az U12-es korosztály pedig még inkább szenzitív, fizikailag és érzelmileg is rengeteg változáson mennek át a lányok, így az edzőknek olyan szempontokat is figyelembe kell venniük az edzések tervesénél, ami más korosztályoknál nem annyira hangsúlyos.
- A szezon elején nem helyezésekben gondolkodtunk, hanem fejlődésben. A legfontosabb célunk a technikai képzés volt, ez állt minden más előtt. Azt szerettük volna, hogy a játékosok egyéni szinten stabilabbá váljanak, és erre tudjunk csapatjátékot építeni, míg taktikai szempontból a döntéshozatal fontosságát helyeztük előtérbe. Szakmailag egyértelmű irányt szerettünk volna, hogy a játékunk a passzokra épüljön, és elmozduljunk az U11-re még jellemző sok egyéni labdavezetéstől egy tudatosabb csapatjáték felé. Emellett kiemelt cél volt a stabil védekezés kialakítása, és hogy ebből kiindulva tudjunk gyors, támadásokat építeni. Átadások és csapatjáték tekintetében azonban maradt bennem hiányérzet. Téthelyzetben különösen nehéz volt átformálni a gondolkodást: sokszor még mindig az jött elő, hogy egyedül próbáljuk megoldani a helyzeteket. Ehhez hozzájárult az is, hogy ebben a korosztályban a játékosok sok irányból kapnak ingereket és elvárásokat, ami bizonytalanságot okoz a döntéseikben. Támadásban az is nehezítette a dolgunkat, hogy sok ellenfél mélyen visszahúzódva védekezett, a labdás embertől távol. Ebben a korosztályban még nem jellemző a stabil, nagy mennyiségű külső dobás, ezért ez ellen a védekezések ellen különösen fontos lenne a türelmes, sok mozgásos, passzokra épülő játék – beszélt a kihívásokról Sarok Nikolett.
Négy nap alatt öt mérkőzést játszott a csapat a soproni fináléban, ráadásul az utazás is igen hosszú volt, mindez több új szituációt is hozott az egész csapat számára.
- A soproni döntő sokkal több volt egyszerű tornánál. Ez volt az első alkalom, hogy a csapat hosszabb időre együtt volt otthontól távol, és ennek legalább akkora nevelő értéke volt, mint magának a kosárlabdának. Meg kellett tanulniuk közösségként működni, alkalmazkodni egymáshoz, felelősségteljesen viselkedni a pályán és a pályán kívül is, képviselni az akadémiát, kezelni a fáradtságot és az őket érő impulzusokat. Négy nap alatt öt mérkőzést játszottunk, ami komoly terhelésnek számított nekik még akkor is, ha ebben a korban sokkal könnyebben regenerálódnak két mérkőzés között. A döntő során sem kizárólag az eredményt néztük, hanem azokat a kisebb előrelépéseket és részsikereket is, csapatként és egyénenként, amelyek visszaigazolták a közös munkát. Egy-egy jól megoldott helyzet, bátrabb játék vagy csapatként megélt jó periódus ugyanúgy értékes volt számunkra.
A szezon során több fiúcsapattal is megmérkőzött leány U12-es együttesünk, amely ugyan jó erőfelmérő a játékosoknak, de az igazi fejlődést lányok ellen lehet reálisan felmérni. Erre remek alkalom volt az év elején Budapesten megrendezett szakmai torna, ahol a Csata mellett a DVTK-val és a Sopronnal is megmérkőztek a pécsi lányok. Hasonlóan harcias és kemény ellenfelekkel találkoztak a finálén is Akadémiánk növendékei.
- Kíváncsiak voltunk arra, mennyit fejlődtünk a januári szakmai tornához képest, ahol már találkoztunk nagyon erős ellenfelekkel. Tudtuk, hogy itt sem lesz könnyű dolgunk, de nem eredményjelzőt mentünk nézni. Az elejétől azt mondtuk a lányoknak: nem az számít, mi van kiírva a végén, hanem hogy mit tesznek bele a játékba. Harcoljanak egymásért, merjenek hibázni és élvezzék, hogy ilyen kemény mérkőzéseket tudunk játszani. A nyolcadik helyen végeztünk, és bár az utolsó, Vasas elleni mérkőzésen éreztem, hogy lett volna esélyünk a győzelemre, a mérkőzés alakulását egy sérülés is befolyásolta, ami után már nem tudtunk rotálni – értékelte a döntőt Sarok Nikolett.
Feszített menetrenden és komoly meccseken vannak túl a fiatalok, ami után igazán megérdemelte nemcsak a csapat, hanem a szakmai stáb is a szünetet, ám a munka hamarosan folytatódik, hiszen fontos időszak előtt áll a korosztály.
- Most kapnak a lányok egy rövid pihenőt, mert fejben és fizikálisan is hosszú szezon van mögöttük. Utána viszont megyünk tovább, mert az igazi munka ilyenkor kezdődik. Folytatjuk azt az építkezést, amit idén elkezdtünk, nagy hangsúlyt fektetve az egyéni technikai képzésre, fejlesztésre. A tanév végén kerül megrendezésre a bajai tábor, aztán jöhet a nyári aktív pihenés, amely során szintén sportos feladatokkal, különböző sportágakon keresztül készülhetnek a lányok a következő szezonra. Külön szeretném megköszönni Hegedüs Rebeka és Dokic-Rátgéber Edit egész éves munkáját. Nemcsak a csapat mindennapi működésében nyújtottak nagy segítséget, hanem a képzésben is komoly szerepet vállaltak. Rengeteg energiát fektettek a lányok egyéni és csapatszintű fejlődésébe – zárta a közös munka sikerességét hangsúlyozva Sarok Nikolett.
