Huszonöt éve beindult a Rátgéber Egyetem

2020. április 17.
Huszonöt éve beindult a Rátgéber Egyetem A harmadik helyről jutott a döntőbe a PVSK-Dália női kosárlabdacsapata, amely az aranycsatában 3-0-ra legyőzte a BSE együttesét. Napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt, 1995. április 17-én lett először bajnok Rátgéber László irányításával a pécsi hölgykoszorú. Letették a Rátgéber Egyetem alapkövét.

Huszonhét évvel ezelőtt, 1993-ban érkezett Rátgéber László a pécsi női kosárlabdacsapathoz. Az Újvidékről érkező fiatalember (mindössze 27 éves volt ekkor) az első szezonjában bajnoki bronzéremig vezette a PVSK-Dáliát, hogy aztán egy évvel később már aranyérmet ünnepelhessenek vele a lányok – és az egész város.

A vasutas csapat az elődöntőben a Tungsrammal találkozott, s miután megnyerte az első, pesti mérkőzést, Rátgéber így fogalmazott: „Ha 3-0-ra meg tudnánk verni a Tungsramot, esélyünk lehet a végső győzelemre.” A folytatást minden pécsi, baranyai kosárszerető kívülről fújja: a PVSK-Dália–Tungsram párharc végeredménye 3-0 lett… (Nem volt könnyű, a harmadik meccset hosszabbításban húzták be Horváth Juditék.)

„Megkapta Pécs kosárlabdaszerető közönsége azt, amit megérdemelt” – kommentálta a döntőbe kerülést Rátgéber.

Három év után tehát ismét az aranyért küzdhetett a pécsi csapat, óriási volt a várakozás a szurkolók körében. „Kicsi lesz a sportcsarnok” – adott címet a Dunántúli Napló a felvezető cikkének. Jól gondolták. De mielőtt megtelt volna a pécsi létesítmény, a BSE otthonában kellett megvívnia az első csatát a PVSK-Dáliának. Mindenki tudta, hogy pokoli nehéz lesz, mert bivalyerős ellenfélnek ígérkezett a fővárosi együttes.

A Dunántúli Napló újságírója, Bozsik László rövid kérdezz-felelekre invitálta az első mérkőzés előtt a pécsiek válogatott irányítóját, Horváth Juditot.

– BSE? – kérdezte Bozsik.

– A Diósgyőrnek jobban örültem volna – válaszolta Horváth.

Néhány nappal később már biztosan nem bánta, hogy a BSE-vel találkoztak… Az első meccset ugyanis idegenben 86-78-ra megnyerték, jöhetett a pécsi derbi, amit mindenképpen be kellett húzni ahhoz, hogy megmaradjon a kicsikart előny.

„Nem könnyű okosat mondani most. Budapesti győzelmünk igazi értékét egy hazai siker adná meg. Erre számítunk, erre készültünk” – fogalmazta meg a PVSK-Dália egyik húzóembere, Balázs Hajni.

A csapat mellett a szurkolók is megtettek mindent azért, hogy ennek a csatának ne lehessen más a kimenetele, mint hazai győzelem.

„A pécsi sportcsarnokban, a várható hatalmas érdeklődés miatt, minden eddiginél szigorúbb intézkedéseket hoztak. Korlátozták a bebocsátható nézők számát, ugyanakkor, akik esetleg kinnmaradnak, a közeli parkolóban ingyen, a kétszáz és háromszáz forintos belépőjegyár megfizetése nélkül nézhetik a találkozót nagyméretű, színes kivetítőn” – írta a Dunántúli Napló beharangozójában. A hangulat, a létszám pedig minden várakozást felülmúlt: 4500-an buzdították Zsolnayékat a lelátóról, akik ezúttal öt ponttal (81-76) bizonyultak jobbnak, s ennek köszönhetően egyetlen lépésre kerültek a hőn áhított bajnoki címtől.

Rátgéber nem is felejtette el megköszönni a meccs után a közönség támogatását.

Jöhetett a harmadik mérkőzés, ismét idegenben. Napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt, 1995. április 17-én, egy hétfői napon találkozott egymással a BSE és a PVSK-Dália. Az idegek csatáját hozta ez az összecsapás, s ebből végül Rátgéber László tanítványai kerültek ki győztesen: két negyed után még a házigazdák vezettek kilenc ponttal (44-35), ám a folytatásban 57-57-nél már döntetlenre álltak a felek, az utolsó percekben pedig kicsikarták a győzelmet Iványiék (Balázs Hajni hanyatt esve is kosarat dobott, a végszót pedig Iványi két büntetője jelentette).

„Bajnokcsapat, bajnokcsapat!” – zúgta a PVSK-tábor. Olyan volt, mintha otthon játszott volna a Vasút.

A pécsi női kosárlabdacsapata a második bajnoki aranyérmét szerezte meg ekkor, a fiatal edzőnek, Rátgéber Lászlónak ez volt az első a PVSK-Dáliával. A baranyai megyeszékhelyen ekkor vette kezdetét egy olyan sikersztori, amire az egész országban felkapták a fejüket: Rátgéber vezetésével a következő másfél évtizedben a pécsi csapat a magyar mezőny legeredményesebb együttese volt (1995 és 2008 között kilenc bajnoki címet és ugyanennyi Magyar Kupa-győzelmet szerzett), s a legjobb európai klubok között tartották számon.

Beindult a Rátgéber Egyetem.

És elkezdődött még valami: a Széchenyi téri ünneplés. Rátgéber László a mérkőzés után televízión és rádión keresztül is a pécsi főtérre hívta „randevúra” a csapat szurkolóit, akik természetesen igent mondtak a találkára: több ezren várták az aranylányokat. A randit éjfélre „beszélték meg”, s bár volt némi csúszás, ezúttal a várakozásra ítélt fél nem húzta fel az orrát, a drukkerek hatalmas ovációval köszöntötték az egy óra után néhány perccel megérkező csapatot. Fantasztikusak, felejthetetlenek voltak ezek a pillanatok – amilyenekből aztán a következő években még jó néhány megadatott.

„Ezek a lányok fantasztikusak. Amióta Pécsett vagyok, tizenkilenc meccset játszottunk Pesten, tizennyolcat megnyertünk. Most három patinás fővárosi klub vérzett el a kezeink között 3-0-ra… Sokszor és sokan kritizálták a taktikámat, de én csak mosolyogtam. A titkos lapjaimat nem adtam ki egyből a bajnokságban, hanem beosztottam: az eredmény minket igazol… Remélem, a város a nemzetközi folytatásnál is a segítségünkre lesz” – összegzett Rátgéber a mámoros pécsi éjszakában.

A fantasztikus pécsi lányok egyébiránt alaposan megmozgatták a sportszeretőket, csúcsok dőltek meg ebben a döntőben. A BSE városmajori otthonában például soha annyian nem voltak még, amennyien a PVSK-Dália elleni párharc során, de ennél sokkal beszédesebbek voltak a televíziós nézettségi adatok: a Ferencváros labdarúgócsapatának szeptemberi, Grasshoppers elleni Bajnokok Ligája-meccsét (3-0-ra győztek a zöld-fehérek) mintegy hatmillióan nézték meg, erre a női kosárfináléra pedig négy és fél millióan voltak kíváncsiak.

 

A döntő eredményei

BSE–PVSK-Dália 78-86 (40-43)

Budapest, BSE-csarnok, 700 néző. V.: Szamos, Szlávik. BSE: Besenyői 4, Nagy D. 6, Balogh 32/3, Csák, Németh Á. 25. Csere: Bagoly, Dénes 2, Károlyi 5/3, Rónaszéki 4. Edző: Glatz Árpád. PVSK-Dália: Horváth J. 4, Zsolnay 16, Balázs H. 23/3, Anitics 26/9, Vilutyte 15/3. Csere: Iványi 2. Edző: Rátgéber László.

Rátgéber László: – Bebizonyítottuk, hogy nem véletlenül kerültünk ide. Ez a győzelem egyértelműen a csapat érdeme. Nem is akarok senkit kiemelni. Nagyon boldog vagyok, és köszönöm a közönség támogatását.

 

PVSK-Dália–BSE 81-76 (44-35)

Pécs, Városi Sportcsarnok, 4500 (hihetetlenül lelkes) néző. V.: Harsányi, Major Gy. (jól). PVSK-Dália: Horváth J. 9/3, Zsolnay 10/3, Balázs H. 29, Anitics 13/3, Vilutyte 17/6. Csere: Iványi 3, Kiefer. Edző: Rátgéber László. BSE: Bagoly 12, Balogh 33, Csák, Nagy D. 8, Németh Á. 23. Csere: Károlyi, Németh D., Rónaszéki. Edző: Glatz Árpád.

Rátgéber László: – Elsősorban jobb küzdőképességünk miatt nyertünk. Közönségünknek nem tudom eléggé megköszönni.

 

BSE–PVSK-Dália 76-80 (45-39)

Budapest, BSE-csarnok, 1000 néző. V.: Forrai, Hartyányi. BSE: Nagy D. 20, Bagoly 10, Balogh 30, Károlyi, Németh Á. 14. Csere: Dénes, Németh D. 2, Rónaszéki, Besenyői. Edző: Glatz Árpád. PVSK-Dália: Horváth J. 7, Zsolnay, Balázs H. 17, Anitics 8, Vilutyte 26. Csere: Iványi 22, Kiefer. Edző: Rátgéber László.

Rátgéber László: – Ezek a lányok fantasztikusak… Nagyon boldog vagyok, sírtam is örömömben.

 

Fotók: Laufer László/Dunántúli Napló

« vissza
Kövess minket közösségi oldalainkon, ahol megtalálhatod a legaktuálisabb híreinket!
Facebook Instagram Youtube
Emberi Erőforrások Minisztériuma


GOOGLE TÉRKÉP
TOVÁBB A KAPCSOLATOK MENÜBE

"Rátgéber Kosárlabda Akadémia" Alapítvány

Központi elérhetőségeink: +30 447 5376

Iroda: 7632, Pécs, Megyeri út 74/1.

Adatkezelési tájékoztató | Cookie (süti) tájékoztató | Süti beállítások

© 2020 Rátgéber Kosárlabda Akadémia, minden jog fenntartva!xxx