A korábbi közönségkedvencet, Anitics Líviát valószínűleg nem kell senkinek bemutatni, hiszen nemcsak Pécsett és az országban, hanem a régióban is ismerik és elismerik a kosárlabdában elért sikereit, egy rövidebb kitérő után visszatért szeretett városába és a legkisebbekkel igyekszik megszerettetni a sportágat Akadémiánkon, illetve olyan alapokat szeretne adni nekik, amelyekkel a sporton kívüli életben is megállják a helyüket.
Magával ragadó az a lendület, elszántság és szeretet, amely Anitics Lívia edzésein tapasztalható: óriási mosollyal az arcán, végtelen türelemmel, humorral, és rendkívüli pedagógiai érzékkel terelgeti az U11-es lányokat a pályán, emellett folyamatosan fejleszti is magát, képzésekre jár, figyeli a legújabb trendeket és tanul, hogy a legjobbat adhassa a gyerekeknek.
- Azt gondolom, nyugodtan mondhatom, hogy megtaláltam a számításaimat ennél a korosztálynál, nagyon szeretek velük dolgozni, mindegyik játékos más-más egyéniség, mindenkihez másképp kell fordulni, ami számomra igen hálás feladat. Itt még igaz, hogy szeretetet adsz és kapsz, igyekszünk minden napból kihozni a maximumot úgy, hogy a gyerekek élvezzék, amit csinálnak – kezdte a most már edzőként tevékenykedő korábbi válogatott, aki 9 évig óvodapedagógusként is dolgozott, így nem is csoda, hogy ért a gyerekek nyelvén és kamatoztatni tudja a pályán is a korábban tanultakat.
Lia empátiája az első percektől kezdve érezhető és látható az edzéseken és a meccseken is, nem rest például a pálya közepén gurulva vagy fekvőtámaszozva bemutatni a gyakorlatokat, de ha szükséges, beköti a lányok cipőjét, vagy összefogja a hajukat is.
- Nagyon fontosnak tartom, hogy az ezzel a korosztállyal foglalkozó edzők maguk is elképzeljék azt, milyen egy akár 8 éves fejével látni a világot, vagy pályát. Ezek a gyerekek sokszor épp csak elkezdték az iskolát, nagyon magas nekik a palánk, messze van a pálya vége, nagyon jól fel kell mérni egytől egyig a képességeiket, hogy olyan feladatokat adjunk nekik, amelyeket végre is tudnak hajtani. Nem kérhetem, hogy azonnal labdazsonglőrök legyenek, az a feladatunk, hogy megszeressék a mozgást, a sportolást, és azon belül is a kosárlabdát. Az ő szemükben még lehet látni a csillogást, ami sokszor a legtöbbet éri – vallott edzői filozófiájáról a tréner, aki folyamatosan képzi magát modern edzéselméleti és gyakorlati videókkal, illetve tanfolyamokkal.
- Bödő Csillával dolgozom, akitől nagyon sokat tanultam az erőnléti edzésekről, illetve speciálisan ennek a korosztálynak szánt feladatokról. Azért is kezdtem el a képzését, mert szeretném, hogy tudományosan is alá tudjam támasztani azt, amit az edzéseken elvégzünk. Itt még fontos a mászás, a gurulás, harcművészeti elemeket is igyekszünk bevetni annak érdekében, hogy megtanuljanak esni a gyerekek, hiszen az is nagyon fontos, de más sportágakból, például a röplabdából, kézilabdából, labdarúgásból is veszek át olyan gyakorlatokat, amelyek hasznosak lehetnek számunkra – fogalmazott Lia.
A korábbi közönségkedvenc rengeteg videót is néz annak érdekében, hogy a legmodernebb és leghatékonyabb edzéseket tarthassa, éppen ezért többször kér segítséget fiatalabb kollégáitól is.
- Sok segítséget kaptam a Sellei Dalma, Várhalmi-Hujber Éva párostól is, akik jól ismerik ezt a korosztályt és a lányokat, nem vagyok rest beépíteni azt, ami már másoknak bejött. Nyitott vagyok a fejlődésre, meghallgatom és megfogadom a negatív és a pozitív kritikákat is, de az idősebb szerb edzők is sokat tettek hozzá a módszereimhez.
A legendás pécsi kosárlabdacsapat oszlopos tagja rengeteget tesz szabadidejében is a kosárlabdáért, a hátrányos helyzetű gyerekek sportolásáért, illetve a kerekesszékes kosárlabda népszerűsítéséért.
- Hétfőnként Szigetváron tartok edzéseket, ahol Piros Andrea és Fekete Róbert kemény, odaadó munkájának köszönhetően újraindult az egykor népszerű kosárlabda és fontos programokat tudnak biztosítani a városban a hátrányos helyzetből érkező gyerekek számára. Emellett büszkén mondhatom, hogy igazolt kerekesszékes játékos is vagyok, egy éve beszippantott ez a közeg, akkor még önkéntesként segítettem a PTE PEAC Rolling Basket rendezvényét, ahol nagyon felemelő volt, ahogy épek és mozgáskorlátozottak sportoltak együtt. Fél évig csak edzésekre jártam, ismerkedtem a kerekesszékes játékkal, tavasszal viszont már részt vettem egy nemzetközi tornán is. A korábbi Jugoszlávia területén nagyon összetartó közeg alakult ki ennek sportágnak köszönhetően, csodálatos látni azt az elfogadást, ami ott van – zárta Anitics Lívia.
Fotó: Akárhogy is sportolni fogok Fb-oldal
